Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 1. (1963)

Szántó Imre: Eger a Rákóczi-szabadságharc korában

Rákóczi Perényi Miklós erélytelenségének tulajdonította a várban történteket. Ekkor már mind a tisztek, mind pedig a hajdúk nagyobbrésze Réthey alparancsnok oldalán állottak. Perényi — Réthey szerint — igazán már csak ebeknek parancsolt : „Semmit sem tartok Nagyságodtul" — vágta Perényi szemébe alparancsnoka. Perényi Miklós várparancsnok végülis beadta derekát a kapitulánsok előtt. November 29-én, azon a napon, amikor a még mit sem sejtő fejedelem Perényihez szokatlanul kemény hangú levelet intézett, az egri vár bástyáin felhangzott a megadás jele. Rákóczi többek között ezeket írta Perényi egri várparancsnoknak: „ ... ha se a hitetlenségnek iszonyúsága, se annak kemény ítéleti, se édes hazánkhoz való szeretetünk, özvegyek, árvák oltalmához való kötelességünk, nemzetünknek az német igája által szenvedett nyomorúsági, és eztán még tízszerte nagyobb mértékben következendő üldözési, vérünk s atyánkfiai mészároltatási nem moveálják (indítják meg — Sz. I.) az Kegyelmed és alattvói szíveket : jól tudják, hogy többeknek írása is haszontalan".

178 A kapituláció előkészítésében és végrehajtásában Réthey alparancsnok és társai voltak a szóvivők. Wallis a kurucok magyarul írt kapitulációs pontjait a száműzetésükből visszatérő jezsuiták által fordíttatta latinra. A Wallis által kikötött pontok lényegileg megegyeznek Érsekújvár kapitulációs pontjaival (fegyveres kivonulás, kíséret, az ingóságokra és ingatlanokra vonatkozó határozatok, az amnesztia ügye stb.).

179 A vár átadását és a kivonulás napját december 7—8-ára tehetjük. Réthey alparancsnok zászlók alatt, dobpergés mellett vitte a „császár hűségére" a vele tartó magasabb rangú tiszteket és a hajdúkat. Perényi pedig mintegy száz lefegyverzett hűséges hajdúval és kilenc kisebbrangú tiszttel elindult a fejedelemhez. Rákóczinak másnap, hogy Munkácsról elindult, december 6-án Vámosatyára hozták meg Eger elestének hírét, mégpedig abban a formában, hogy Emlékirataiban olvashatjuk: „ . . . azt a kellemetlen hírt kaptam, hogy lovashadtest érkezett Eger alá, megadásra szólította fel a várat, az odamenekült kanonokok megvesztegették az alparancsnokot és az odavaló tiszteket és megadásra kényszerítették báró Prinyi brigadérost".

180 A hír igen leverte a fejedelmet, s még aznap megírta Bercsényinek és Károlyinak is.

181 De arról, hogy a kapitulációban a „várba menekült" kanonokok is közrejátszottak volna, Rákóczi Emlékiratain kívül sehol másutt nem történik említés. E híresztelésre valószínűleg az adhatott okot, hogy az ostrom kezdetén az egri lakósok képviseletében — Telekesy István egri püspökkel az élükön — papok tárgyaltak az ellenséggel és intézték a hódolást, s hogy Cusani is részben őket használta fel a Perényihez intézett felszólításai közvetítésére. De arról már mélyen hallgat a polgári és klerikális történetírás, hogy Telekesy püspöknek milyen kiemelkedő szerepe volt az egri vár feladásában. A szabadságharc bukása után, amikor Telekesyt egyházi bíróság elé állították „kuruckodásáért", a bíróság felmentette, mert bebizonyosodott, hogy sem a pápának, sem a császárnak nem okozott semmi kárt. A pápai udvar Telekesynek az egri püspökségtől való megfosztását érvénytelennek nyilvánította és az öreg püspököt visszahelyezte méltó178 Archívum Rákóczianum, III. 313—317. 1. 179 Egri érs. gazd. It. Liber-sorozat: okmánykönyvek, rakt. sz. 15. Liber 15. Agriensem arcem et ejus appertinentias concernentia acta, 1563—1784, 35—41. 1. Puncta Capitulationis Arcis et Praesidii Agriensis. 180 Rákóczi, Emlékiratai 203. ]., Archívum Rákóczianum, III. 204., 317—319. 1. 181 Archívum Rákóczianum, III. 205—207. 1. 182 Oanády, Telekesy 113—115. 1., Hechenast, A Rákóczi szabadságharc 121. 1. 293