Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 1. (1963)

Szántó Imre: Eger a Rákóczi-szabadságharc korában

Bercsényi azt tanácsolta neki, hogy a siroki és hajnácskői hajdúkat vigyék Egerbe. Ebből is kitűnik, hogy elegendő őrség nem tartózkodott az egri várban. A császáriak azonban megakadályozták, hogy segítő csapatok jussanak be Egerbe. Wallis gróf német csapatai Hatvan felől úgy elárasztották Heves megyét, hogy a rendek az 1710. október 10-én tartott közgyűlésen behódoltak a császárnak és engedelmesen megfizették a kivetett hadisarcot.

ie6 A császári csapatoknak ez a gyors és váratlan támadása meghiúsította Rákóczi minden jól kigondolt haditervét, s lehetetlenné tette, hogy a tiszántúli hadakkal egyesülve Szolnok és Eger között kedvező védelmi állást foglaljon el. De Viard Miskolc tájékáról portyázó csapatokat küldött ki, hogy szükség esetén elvághassák a kuruc felmentő sereg útját. Cusani már a Tiszánál állott, hogy kierőszakolja az átkelést.

157 Az igen jól megerősített szolnoki várat Csajághy parancsnok alig néhány napi védelem után, október 17-én feladta a császáriaknak. Eger felmentése stratégiailag nem volt kivihető többé. Ezután Eger védelmi jelentősége még fontosabbá vált a fejedelem és a szabadságharc számára. Rákóczi most, a végső erőfeszítések napjaiban nagyon számított Egerre; ragaszkodott minden áron való megtartásához. De hiába kért és könyörgött Perényi Miklós a fejedelemhez, Bercsényihez és Károlyi Sándorhoz írt leveleiben, hogy küldjenek segítséget, kérésének már nem tudtak eleget tenni. A fejedelem tisztában volt Eger veszélyeztetett helyzetével, de nem segíthetett rajta, mert már akkor az Eger felé vezető közlekedési vonalakat mindenütt elvágta az ellenség és megtörte a kurucok gyenge ellenállását. Károlyi Sándor Hajdúnánásnál, Eszterházy Antal Szerencs és Sárospatak környékén várakozó állást foglalt el.

irö Cusani a szolnoki olcsó és gyors siker után azonnal Eger felé fordult, míg másfelől Wallis gróf ezredes csapatai igyekeztek a vár ostromához. Perényi jelentéséből tudjuk, hogy az ellenség főereje az előcsapatok megjelenését követő napon, október 24-én érkezett a vár alá. Az Eger városi sereg, amolyan tessék-lássék csetepaté után, labanccá lett. A védtelenül maradt polgárság még ugyanazon a napon behódolt a császári csapatoknak. A hódolás céljából a ferencrendi elöljárót, a plébánost és több szerzetest küldtek ki a császáriak táborába. A védtelen város behódolása Perényit nem lepte meg. Itt maga Telekesy István püspök vette kezébe a behódolás ügyét. Amint a császáriakkal való egyezkedésnek a városban tartózkodó hajdúk neszét vették, legnagyobb részük nem tért vissza többé a várba.

U9 Czobor Alfréd polgári történetíró Eger város behódolásával kapcsolatban a következőket írja: ,,A behódolás ténye miatt tehát legkevésbé sem érheti gáncs a nehéz helyzetbe jutott várost. S ép oly kevéssé a Rákóczihoz kezdettől fogva súlyos viszonyok között is tántoríthatatlanul hű, de most a kényszerítő körülmények nyomása alatt legjobb kivezető utat kereső agg Telekesy István püspököt, akinek szükségképpen a polgársággal egyetértőleg kellett eljárnia s mint főpapnak, a császáriak jóakaratának megnyerése végett, a behódolás ügyét kezébe vennie."

1C0 A polgári és klerikális történetírás igyekszik mentegetni, illetve eltussolni Telekesy püspöknek Eger feladásában játszott kiemelkedő szerepét. Az erre vonatkozó okmányokat, — bár ismeretesek voltak előtte —, egyáltalán nem, vagy csak töredékesen közölte. Egyrészt figyelmen kívül hagyta De Viard, gróf Wallis Ferenc 150 Szederkényi, Heves vármegye története, IV. köt. 126. 1. 157 Komáromy, Perényi Miklós 298. 1. 158 Archívum Rákóczianum, III. 187. ]., Komáromy, Perényi Miklós 299. I. ]5y Czobor, Új adatok 467. 1. 160 Czobor, Új adatok 470. 1. 19 Az Egri Múzeum Évkönyve 289