Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 1. (1963)

Ifj. Fehér Géza: Hódoltságkori fémművességi kérdések. Az egri török ezüstkupa. Az egri várból származó török pecsétgyűrű

újjáéledő pest-budai ötvösségben a török hatás jelentőségére.

6 E törökös jellegű ötvösség azonban itt hamarosan feledésbe ment.

7 Mindeddig egyetlen olyan ezüstedénnyel sem rendelkezünk, amelyről kétségtelenül meg tudnánk állapítani, hogy hódoltságkori hazai török készítmény, s egyelőre török ötvösműhely maradványának sem akadtunk Magyarországon nyomára. A Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményének — múzeumi leltárkönyvekben zömben ,,balkánvidéki" ,,délszláv", „szerb" jelzővel, vagy pedig ,,Délmagyarország" lelőhellyel megjelölt — keleti díszítésű lapított félgömb alakú hódoltságkori ezüstcsészéit (14—17. kép) a régebbi kutatás a balkáni török uralommal hozta ugyan kapcsolatba," azonban közelebbi meghatározásuktól tartózkodott. Agyag- és rézművességi emlékeknél nem találkozunk hasonló határozatlansággal: ezeket - függetlenül készítési helyüktől és idejüktől — jellegzetességeik alapján ,,török korsó", ,,török tál", ,,török pipa" és más hasonló fogalmakkal jelölik. Az említett ötvöstárgyaknál a bizonytalanságot részben az is előidézheti, hogy formailag semmiképpen sem tekinthetők jellegzetesen töröknek, s hogy a teljes emlékcsoport díszítése szempontjából sem nyújt egységes képet.

!) Mindenesetre ezen balkáni, illetőleg délmagyarországi ötvösemlékek bármelyike fentebb említett Balkánról Budára került idősebb mesterektől, vagy az őket oktató török ötvösöktől is származhatott. A Magyar Nemzeti Múzeum hódoltságkori virágdíszes, arabeszkes ötvöstárgyainak folyamatban levő feldolgozása, a csészék egyenkinti stíluskritikai elemzése előtt is, a török ötvösművesség emlékeinek meghatározásához szükséges, hogy elsősorban azokat a magyarországi ötvösemlékeket vegyük számba, amelyeken az oszmán-török műipar jellegzetességei a leginkább felismerhetők. kincstárai alapján). Budapest Régiségei XIX. (1959) 221. — Régi iratokban név szerint fel vannak sorolva azok az ötvösök, akik még Üszkübben, Pozsegán, Belgrádban születtek s itt is tanultak a magyarországi török hódoltságkor végén, majd Budán felszabadulásuk után mint mesterek dolgoztak. Mihalik S., Régi Pest—budai ezüstművesség. Budapest II. (1946) 452—453: „nemcsak a 17 18. század fordulóján, hanem még hosszú évtizedekig" . .. „az iratok szórványos feljegyzéseiben továbbra is túlnyomólag csak délszláv származású mesterek és inasok bukkannak fel". Vö. Fekete L.—Káldy-Nagy Gy. i. m. 582. a fenti adatokat látszik megerősíteni. Csupán az a megállapítás nem állja meg a helyét, hogy „a fémművesség Budán új ipar volt" (a hódoltság idején). A fémművesség ugyanis számos iparágra oszlik s így nem is helyes róla, mint egységes fogalomról — fenti vonatkozásban — beszélni. Egészen biztos, hogy több válfaja is virágzott a hódoltság előtti királyi székhelyen. Legfeljebb a török jellegű fémművességi ágakról mondható el, hogy a hódítókkal érkeztek Budára. "Budapest története III. Budapest a törökkorban. Bp. 1944. Függelék. Művészetek 1. Genthon /., Török műemlékek. 316. — BallagiA., Kecskeméti W. Péter ötvöskönyve. Archaeologiai Értesítő III. (1884) 246—247. Az „ötvöskönyv" a fövenybe öntés módjáról szóló leírásában közli, hogy „az török ötvöstül láttam Gyula-Fejérvárott létemben". — Rákóczi György fejedelemnek — Konstantinápolyból hozatott — udvari ötvöse volt gyulafehérvári székhelyén. 7 llléssy J. i. m.391. Mint Buda város tanácsának az 1732-ben kibocsátott kormányrendelet kapcsán adott válaszából kitűnik, az ötvösmesterség annyira rosszul megy, hogy az ötvösök „inkább szőlőművelésből és mezei munkából élnek". s Pulszky K. — Radisics J., Az ötvösség remekei a magyar történeti ötvösmű kiállításon. Bp. é. n. 75—76. Vö. Budapest törgénete III. Budapest a törökkorban. Bp. 1944. Függelék. Művészetek 2. Báványné Oberschall Л/., Iparművesség. 364—365. — A Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményéből bemutatott ezüstcsészék leltári száma: 14. kép I : 17/1887. 1; 14 kép 2: 17/1887. 5; 14. kép 3: 17/1887. 4; 15. kép: Jank. 179; 16. kép: 22/1910. 3; 17. kép: 55. 446. С ,J Zömben törökös virágdíszes, illetőleg arabeszkes emlékanyagtól teljesen eltérő jellegű néhány csészére 1. Somogyi A., Későbizánci balkáni ezüstcsészék с dolgozatát. Művészettörténeti Értesítő IV. (1956) 285—289. 214