Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 1. (1963)

Bakó Ferenc: Az egri műgyűjtemények története

ш. MÚZEUM AZ EGRI VÁRBAN Addig a múzeum egy kb. 25 m hosszú, két menetes, egyemeletes épületben és egy kb. 15 m hosszú, szinte düledező, földszintes házban volt elhelyezve. Új helyén, a várban 3 egyemeletes, átlag 40 m hosszú és két földszintes épület várta. Bár az egyik földszintes épületet később átadta az Országos Műemléki Felügyelőségnek, amely ide telepítette Északmagyarországi Építésvezetőségét, az egyik emeletes épület pedig annak műemléki helyreállítása miatt egyenlőre még nem volt használható, az intézmény sokkal kedvezőbb körülmények közé került, mint amilyenben azelőtt volt. A múzeum helyzeti energiája is megerősödött, mert arra a helyre költözött, ahova az egri idegenforgalom mindenekelőtt irányul. Azzal, hogy a vár kulturális intézmény kezelésébe került, lehetővé vált a falak, bástyák rendszeres karbantartása mellett a régészeti kutatás és a műemléki helyreállítás is. Már 1957 decemberében megkezdődtek ezek a munkák, melyeket az Országos Műemléki Felügyelőség napjainkban is folytat. A várban folyó legmutatósabb és a múzeum fejlődése szemszögéből legjelentősebb műemléki munka a gótikus palota helyreállítása. Ide kell kerülnie a kazamaták romantikus látványosságát kiegészítő vártörténeti kiállításnak, melyben nemcsak a kiállított tárgyak és kísérőszövegük, hanem maguk a falak is oktatnak, nevelnek. A várba-költözés után első feladat volt alkalmassá tenni a laktanya épületeket a múzeum céljára. Az egyik épületben a múzemi dolgozók számára lakásokat alakítottak ki, ide kerültek az irodák is. Egy másiknak az emeletét és földszintjét parkettázták és festették, hogy megfelelő kiállító helyiségeket nyerjenek. Először a műhelyeket rendezték be, hogy a Gazdasági Igazgatóságtól kapott és a saját erőből beszerzett fából házilag elkészíthessék az új raktárak polcait, nevezetesen a természettudományi, a néprajzi és a könyvraktárban. A régészeti, az iparművészeti, a helytörténeti és képzőművészeti raktárak régi polcait, ill. szekrényeit állították helyre. A tárgyakat csak ideiglenes jelleggel helyezhették el a polcokon, a teljes raktári rend kialakítása még évekig tartott. A múzeum személyzete ebben az időszakban évről-évre gyarapodott és 1962 végére számuk elérte a negyvenet. Ebből 11 volt a főfoglalkozású, a többi pedig négy, ill. hat órás foglalkoztatottságú. A múzeum régésze, Galván Károly 1957 szeptemberében kivált az intézmény kötelékéből, miután a Hadtörténeti Múzeumba nevezték ki. Csaknem egy évi szünet után jött a helyére Szabó János régész és ezzel újra kettőre emelkedett a főfoglalkozású kutatók száma. Később még egy tudományos állást kapott a múzeum, melyet Rozsnyói Mártonnal töltött be, akinek fő feladata a Legányigyűjtemény rendezése és továbbfejlesztése lett. A múzeum nagy látogatottsága, az erős idegenforgalom indokolná tette a tárlatvezetői állás megszervezését. A tárlatvezető, Kovács Béla (történetszakos levelező egyetemi hallgató) munkaköre a csoportok kalauzolása és vezetése mellett — a kevésbé forgalmas évszakokban — tudományos jellegű. 1960-ban fél munkaidős helyre Dancza Jánost vette fel a múzeum, aki az egri és heves megyei munkásmozgalom dokumentumait gyűjti. Ugyanebben az időben a minisztérium egy segédmuzeológus állást is adott, amelyet Szeghalmi Zsófiával töltött be. Nevezett két évet és néhány hónapot töltött el a múzeumban. Tárgyi és adattári anyagot leginkább a heves megyei szlovák községekben gyűjtött. 1962. szeptemberében Kováss Márta került a múzeumhoz, aki fél munkaidővel itt, féllel pedig a Gárdonyi Géza Gimnáziumban tevékenykedett. Az építkezés befejezése után, már tavasszal, a raktárak helyreállításával párhuzamosan, megkezdte a múzeum két állandó kiállítás előkészítését. Az első állandó 20