Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 1. (1963)
Détshy Mihály: Munkások és mesteek az egri vár építkezésein 1493 és 1596 között
nius de Pond (1553), Tirano városka Thomas és Joannes Thyrano (1551) és Syluester meg Petrus de Thyran hazája. Sernio-ból származik Sebastianus és Dominicus de Seme (1553), Grosio-hól Joannes de Groz (1554), Bormio-hól pedig Jacobus de Borma (1554). A Como-tótól nyugatra fekvő Cusino-ból való Albertus de Kwsyn (1554). A közeli Lugano szerepel Donatus Lugonensis vagy Luddunensis nevében, Petrus és Antonius Wygyw nevéből pedig a luganoi tó mellette Viggiu nevére ismerünk. Valószínűleg erre a vidékre utal néhány szinte megfejthetetlenül eltorzított név, mint Wysselwran, Seron, Esperom, Spuran, stb. 1553-ban két milanói kőműves dolgozik Egerben, Franciscus és Stephanus de Myrland, majd 1562—4-ben továbbiak, mint Christophorus de Mediolano, Baptista de Milano, a „másik és harmadik" Baptista Milanensis, Hyrenonimus Mediolanensis és Benedictus Mediolanus, akiket a „milanói" jelző összes változataival sorolnak fel, továbbá egy trentoi, Michael Tridentinus. Német kőművesek csak 1549 — 50-ben találhatók Egerben, s ezek közül marad egykettő 155l-re, köztük a bécsi Matheus Németh de Vienna. Kevés a vár munkáin a magyar kőműves is. Az 1549-től 1564-ig terjedő tizenöt éves időszak alatt a számadások kilencet említenek. Ezek közül is csak egy egri: Albertus Korchyolas deAgria (1558—9). A többi a környékbeli falvakból jár évenként néhány napig vagy hétig a várba dolgozni: Felnémetről Borsos Máté (1550—62), Doboczay Miklós (1553 — 4) és Bathyany Imre (1553—4), Kistállyáról Márton és KeomywesGyörgy (1553—4 és 1558), Nagytállyáról Therek (Thewrek)András (1552—5). Környékbeli lehetett az 1553-ban egy-egy hetet Egerben dolgozó Thota Gergely és Lwkacz Demeter is. A külföldi kőművesek csoportjai Bécsben szegődnek el egy-egy mesterhez. A mestereket többnyire az udvari kamara szerződteti, szerződésüket az uralkodó írja alá. Egyes szerződéseket eredetiben is ismerünk, másokra a számadások hivatkoznak és ezeket kivonatosan ismertetik. Az 1551. évi számadás ismerteti Magister Joannes Marya megállapodásának bérfeltételeit. 61 Részletesebben közli az 1552. évi számadás Andreas Fontana mester szerződését, melyet Oláh Miklós egri püspökkel, nyilván mint kancellárral kötött. A szerződés kitér a mester és emberei járandóságaira, kiköti, hogy a mester jó, sőt kiváló kőműveseket tartozik felfogadni, akik jól tudnak dolgozni, ő maga és egyik kőfaragója tarthat tanulófiút, de ez is derekasan dolgozzék. A püspök kocsit bocsát r mdelkezésükre, mellyel Bécsből Egerbe utazhatnak, és szolgálatuk aznap kezdődik, Í mikor kocsira szállnak. Végül amikor Egerben nem lesz már munkájuk és nem szükségesek ott, ki kell fizetni járandóságukat és kocsit kell biztosítani visszautazásukhoz. 62 61 „Ratio Magistri Joannis Marya Muratoris. Idem Magister Joannes pro persona sua iuxta convencionem cum eodem factam habere debet singulis mensibus hungaricales florenos 12 . . . Ad quemlibet Servitorem Muratorem et Lapicidam habere debet singulis mensibus hungaricales florenos 6 denarios 40; Ad quemlibet puerum suum habere debet singulis mensibus F 3 d 20" (Fol. Lat. 1180. 14. es. III.). 62 „Ratio Magistri Andrée Fontana muratorum iuxta conventionem cum Reverendissimo domino Episcopo Agriensi . . . Wienne die 18 Juny anni presentis factam. Imprimis ex quolibet mense quando et quousque laborat, habeat per singulos menses secundum Calendarium computando pro persona sua victu et omnibus quatuor decern Renenses Florenos qui faciunt in monetis hungaricis F 11 d 20. Si habebit puerum qui tarnen sciat bene laborare ad istum puerum habeat quatuor Renenses qui faciunt in Monetis Hungaricis F 3 d 20 . . .) következik a két kőfaragó járandósága) . . . Ittem Muratores boni et optimi, qui bene sciant laborare quos prefectus Magister Andreas de Fontana secum ducet et habebit quando et quamdiu laborabunt singuli eorum habeant per menses singulos octo florenos Renenses qui faciunt in monetis Hungaricis F 6 d 40. Ittem quod Reverendissimus dominus vel Prefectus vel officiales sui dari eis facia t 181