Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 1. (1963)
Bakó Ferenc: Az egri műgyűjtemények története
egy csataképe, Bársony György egri püspök arany-ezüst hímzésű miseruhája adott ízelítőt és egy, török és magyar harcos alakjával díszített, festett vasláda. A Rákóczi szabadságharc idejéből nemcsak fegyverek (puska, lőportartó szaru, fegyvertöltő vessző, toUasbuzogány, pisztoly) voltak a kiállításon, hanem a Rákóczi párti Telekessy püspök egykorú portréja és az ő címerével díszített, néhány holicsi patika edény az egykori jezsuita gyógyszertárból, és Rákóczi Ferenc üveg pohara is. A következő terem a XVIII. századé volt, amikor a magyar barokk szellemében újjáépül a város. A bútorok - kanapé, asztalka, karosszék, sarok szekrény, az egri káptalan vas levelesládája — mellett egy rekonstruált lyceumi zöld cserépkályha, Kovács János egri polgár és Barkóczy Ferenc püspök képmása vonták magukra a figyelmet. Az ellenreformáció hevesmegyei győzelmeit idézték a különböző miseruha tartozékok, szobor, kehely, gyertyatartó, ereklyetartó és nem utolsó sorban Szilassy János lőcsei ötvös zománcdíszes úrmutatója. A terem többi tárgya a polgárság nem fényűző, de gondtalan jólétének emlékei: női kosztüm (sírlelet az egri Rókus kápolna kriptájából), zsebóra, óratok, dolmány és mentegombok, aranyozott ezüst és üveg poharak, kupák, holicsi díszedények. A hatodik teremben egyes egri kisiparok, kézművesek szerszámait és céhemlékeket állítottak ki. A mézeskalácsos és kádár-szerszámok mellett cégéreket, céh ládákat, céh serlegeket és a sajátos egri intézmény, a fertálymesterség emlékeit: köpenyt, botot és fáklyákat mutatták itt be. A következő teremben az 1848-as szabadságharc és a Tanácsköztársaság dokumentumait láthatta a látogató, felvázolva a politikai eseményeket egész a legújabb időkig. A jelenkor bemutatását részben a legjellemzőbb termékek (bor, dohány), részben sportversenyek díjainak bemutatásával kísérelték meg. A kiállítást egy kisebb teremmel a népművészet zárta be. Az északi hegyvidék pásztorfaragásai (csanak, kígyós bot, sótartó, fokos), továbbá szőttesek és hímzések tarkasága adott ízelítőt a környék népművészetének gazdagságából. A kiállítás megnyitása után, 1952 novemberében Manga János után Bakó Ferenc vette át a múzeum vezetését, s ugyanakkor Zolnay László más múzeumhoz nyert beosztást. A múzeum személyzetében csak 1954-ben történt újabb változás, amikor a főfoglalkozású kutatói létszám Galván Károllyal és Magyar Máriával háromra emelkedett. Ez évben Bárdy Béla restaurátor is eltávozott és helyét Horváth János foglalta el. A múzeum ezzel a személyzettel működött egy évig, amikor az egyik régész állást elvették (Magyar Mária), de helyette néhány hónapra Bodgál Ferenc néprajzost osztották be. 1955 és 1957 között lényeges személyzeti változás nem történt. Ebben az időben, tehát 1952 és 1957 között, a múzeumban természettudományi, régészeti és néprajzi gyűjtő, valamint feldolgozó munka folyt. Legányi Ferenc szívós munkával folytatta őslénytani gyűjtését, melyet Andreánszky Gábor, Kolozsváry Gábor és Csepreghyné, Meznerics Ilona dolgoztak fel. A régészeti gyűjtésre itt nem térünk ki, mert e kötet egyik tanulmánya ezzel külön foglalkozik. Csupán azt említjük meg, hogy 1953. III. negyedévében kezdte el a múzeum a régészeti figyelőszolgálai kiépítését. A néprajzi kutatómunka — mint a múzeumokban általában — két irányú volt: tárgyak és adatok gyűjtésére terjedt ki. Természetesen minden tárgyi gyűjtést adatgyűjtés is kísér és egy témakör adatainak összegyűjtése együtt jár az idevonatkozó tárgyak gyűjtésével is. A kettőt azonban súlya, fontossága, a gyűjtés fő szempontja miatt meg kell egymástól különböztetnünk. Néprajzi tárgyakat az anyagi kultúra olyan területeiről gyűjtőn elsősorban a múzeum, melyek leginkább ki voltak téve a modernizálódás „veszélyé^-nek. Ilyen tárgykörök voltak a földművelés, a viselet, a házberendezés: gyűjtési témák pedig a 2 Az Egri Múzeum Évkönyve 17
