Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 1. (1963)
Szabó János Győző: A honfoglaláskori lemezes korongok viselete
30 lelőhely közül 8 esetben olyan korongok jutottak felszínre, amelyek szélein két csoportban láthatók szegecsek (szegecsnyílások)," további három korongpárnál csupán az állapítható meg, hogy két helynél több felerősítés nem történhetett. 23 Mindezeket szembeállíthatjuk azokkal a korongokkal, amelyeken négy vagy ennél több helyen találkozunk szegecscsoportokkal (nyílásokkal) ill. a hiányos szélek ellenére a szegecsek elosztásából erre következtethetünk. Számuk megközelítőleg annyi, mint az előzőké: 14 korong (pár). 24 Öt alkalommal olyan darabok jutottak a gyűjteményekbe, amelyeknek a letöredezett szélei a szegecselések jellegéről már nem adhatnak felvilágosítást. 25 Azt gondolhatnánk, hogy a szám szerint csaknem egyenlően megoszló kétfajta szegecselési mód a korongok kétféle felerősítésére és viseletére mutathat. Mégis rossz irányba haladnánk, ha ezt alapul véve két viselési módról kezdenénk beszélni. A szegecseknek nemcsak a számáról és elosztásáról, hanem szerepéről is vizsgálatokat kell folytatni. Ami a szegecsek funkcióját illeti, sokatmondó az a körülmény, hogy a két helyen szegecselt korongok közül egynek sem volt alátét lapja, míg a sok-szegecsüek felénél ennek legalább a maradványát megállapíthatták, 21 ' s a többiek leletkörülményei pedig az erősítő lap elkallódását egyáltalán nem zárják ki. 27 A sokszegecsíi példányoknál tehát a szegecsek jó része az alátét laphoz való ráerősítés célját szolgálta. A kérdés most az, hogy melyek hatoltak át a bőrön is; másszóval hány helyen rögzítették ezeket a ruhára? Ha a korongok csaknem felét a bőrre csak két helyen erősítették fel, ez feltehetőleg a sokszegecsű példányoknál is így történt, hiszen a több szegecselés az erősítő lap szerepével kielégítően megmagyarázható. Hozzátehetjük, hogy a szegecselések alapján elhatárolt kétféle korongcsoport között semmi egyéb különválasztó vonást nem találunk. Sőt, éppen a szegecselésnél egy feltűnő közös sajátosság figyelhető meg. A két helyen szegecselt korongoknál az egyik szélen több szegecs (nyílás) látható, mint a másik peremen, az elosztás leginkább 3—2. Nem is kellene három kivételről említést tennünk, 28 mivel ezeknél is az egyik szegecs-csoport szembetűnően hosszabb ívet foglal el a korong szélén, mint az átellenben lévők — és ez itt a lényeges. A szélesebb szegecscsoportot a soknyílású korongoknál is megfigyelhetjük; rendszerint három egymás mellett sorakozó lyukat ill. szegecset. Csak néhány olyan lemez akadt, ahol ezt a jelenséget egyértelműen megállapítani nem lehet: ilyen a tiszaberceli korongpár, a solti korongon pedig meg sem lehet találni. De éppen a tiszaberceli korongpáron, mindegyik példányon két helyen — Csallány D. remek megfigyelése szerint — az alsó és felső lap peremei 2 cm szélességben széthajlanak, s itt látható egy-egy bőrdarabka is, a szíjazat maradványa. A korongot tehát keskeny szíjra erősítették fel. A börpánt az alsó és felső lemez között futott, a két szélen erősebb szegecsekkel a korong lapjaihoz rögzítették. 2 " A tiszaberceli lemezek alapján érthetjük meg, hogy a solti korongon egymással átellenben miért hajlik szét rövid ívben az alsó és felső lemez pereme. A szíj átfutása e két szél között történt; erre utalhat az a körülmény, hogy a hátsó lemez éppen ebben a sávban vékonyodott el és szakadozott ki. A fentiek alapján már nyilvánvaló, hogy a korongokat, függetlenül kidolgozásuktól, az erősítő lapok szerepétől, két helyen rögzítették fel egy bőrpántra. A szíj a díszlemez alatt enyhén kiszélesedett a szélesebb ívű szegecs-csoport irányába. Csallány D. a tiszaberceli korongokat vizsgálva néhány utólagos megerősítésre hívta fel a figyelmet, szegecselésekre és egy drótozásra, amelyek a felső és alsó lap szétesését akadályozták meg. Ezen felül a lemezek peremén látható 10 apró kerek nyílásról is említést tesz, ezek felvarrás 22 Dormánd, Dunaszekcsö, Nagyhegyes, Szob-lpolymenti út, Tápé, Rakamaz-Gycpiföld, Sárbogárd 24. sír, Aldebrő 20. sír. 23 Ism. leihelyű (1937), Tiszabö, Sárbogárd 29. sír. 4 Nagyrév (préselt díszű), Győr, Anarcs, Solt, Csólyospálos, Eperjeskc, Kiszombor, Kecskemét, Nemeskosut (Kosúty), Derecske, Szob-Ksierdő, Tiszabercel, Dunaalmás, Zemplén. 25 Nagyrév (poncolt), Ism. leihelyű (1896), Rakamaz, Nádudvar, Aldebrő 13. sír. 2,i Nagyrév (préselt díszű), Solt, Kiszombor, Kecskemét, Derecske, Tiszabercel, Zemplén (fényképről ítélve, de igen valószínű). 27 Győr, Anarcs, Csólyospálos, Nemeskosut (Kosúty), Dunaalmás. — Az eperjeskei korong ebben is kivételes lelet, de a továbbiakban már figyelmen kívül hagyjuk, mivel a korongok általánosabb, női viseletét kutatjuk. — Az ásatásban előkerült Szob-Kiserdei korongok erősítő lemezének hiánya nem kivétel. Bár a sok-nyílású korongokhoz soroltuk, de a bőrre csak egy helyen szegecselték fel; három oldalról a ruhára varrták. 28 Tápé, Rakamaz-Gyepiföld, Aldebrő 20. sír. 29 Csallány D., i. m. 298—299. 7* 99
