Cseh János: Régészeti tanulmányok a Közép - Tisza-vidékről (Tiszai téka 4-5. Szolnok, 1993)

töltött, egymáshoz kapcsolódó háromszögek helyezkedtek el. Az edény besimított díszítéséhez többek között a késő antik Viminacium-ból (ma Kostolac-Kosztolác), gepida faépületek emlékanyagából hozhatunk párhuzamot (Popovic 1987-1988. 22. Fig. 17. 13). Visszatérve a ház ezen délnyugati szögletében lelt tárgyakra, megemlíthető két egyszerű, hosszúkás, szögletes átmetszetű vas eszköz - talán összetartoztak anno dacumal -, mely(ek) rendeltetését közelebbről nem lehetséges meghatározni. Leltünk halcsontot és malomkő töredéket?, patics mellett. Az objektum más részéből kevesebb anyag jött elő, ellenben további faszén-mintát gyűjtöttünk. A ház gödréből számos, korábbi periódusokra keltezhető kerámia látott napvilágot. A díszítés - bekarcolás -, de zömmel csak a faktúra alapján több cserép újkőkorinak volt meghatározható (középső neolitikum, AVK - az Alföldi Vonaldíszes Kerámia kultúrája). Viszonylag gazdagabbaknak bizonyultak a bronzkori emlékek: az anyag, a formák és a díszítések (pl. síkozott perem, kannelúra, benyomkodott borda) arra mutattak, hogy a korszak végéről van szó (ld. ehhez Kemenczei 1984, passim). Szórványként és az objektumból jól elkülöníthető La Téne, kelta leletanyag került napfényre, melyek a késő vaskor három vezető kerámia-csoportjának mindegyikét reprezentálták (korongolt, finom anyagú, barnásszürke, belül simított díszű tálak, grafitos tartalmú, karcolt díszű ill. felületkezelésű csöbrök, durva, kézzel formált bögre-csésze). A császárkori fazekas-készítmények között úgyszintén megtalálható volt a jellemző három kategória. így: korongolt, szürke és téglaszínű tálak, fazekak, korongolt, csillámos/szemcsés fazék, valamint kézzel formált edények. Előfordult a sávos, hullámvonalas, hálós besimított ékítés is. Ez utóbbi leletekhez hasonlókat találtunk később a kengyelparti lelőhelyeken - I. és III. -, mind az 5. század első felére, mind pedig annak második felére datálható objektumokban. A föltáró munka mellett elvégeztük a D objektum visszatemetését (azzal a szándékkal, hogy a mellette napkeleten föltűnt régészeti jelenséget egy későbbi időpontban hozzuk felszínre. 1990. november 2. V. kutatóárok E objektum E napon a gepida ház betöltődésének második ásónyomnyi rétegét emeltük ki. Az északnyugati sarok közelében bizonyosan kétrészes, rotációs kézimalomból származó kőtöredék és nagyobb salakdarab (vas- ill. fémnyomokkal) került elő. A középső hamus résztől kiindulva az északkeleti szöglet irányában a következő leletek jutottak napvilágra: durva, kézzel formált fazéktöredékek; szövőszék-nehezék nagyságú agyagtömb (? a padlón); kúp alakú, "síkozott" felületű, átfúrt, barnásra égett, kemény, majd' teljesen ép agyag szövőszék-nehezék (valamivel a járószint fölött). A kunyhóalap északkeleti sarkában, ahol a padló néhány, úgy 5 cm-rel magasabban volt, cca. 50x30 cm-es területen kupacban, egymás mellett hét-nyolc darab, részben töredékes és égett szövőszék-nehezék hevert. Mivel itt az objektum vonalát nem sikerült pontosan meghúzni, nem lehetetlen, hogy ezek a súlyok földbevájt fülkében voltak eredetileg. Hasonló jelenséget figyeltünk meg egy gepida házban a Tiszafüred melletti Morotvaparton (Cseh 1991. 158. 1. ábra). A szelvény térségében szórványként találtam egy besimított díszű cserepet.