Cseh János: Régészeti tanulmányok a Közép - Tisza-vidékről (Tiszai téka 4-5. Szolnok, 1993)

kisebb, fiatal facsoportokkal. Keresztmetszetének kontúrja határozottan kúpos, tetején magassági-háromszögelési pont, betontömb van. Alapformája eléggé szabályos kör, 90-100 m átmérőjű. Tengerszint fölötti magassága 93,9 m, környezete fölé úgy 5 m-re emelkedik. Régészeti leletet természetesen nem találtam. 40. lelőhely (május 13.) Keleti határrész, Rokkant-földek, Sarkad-Mérges-Sároséri-főcsatorna (Sarkad-csatorna), Sáros-ér Illusztráció: 2. kép, 12. kép 40/13-14, 13. kép 40/1-2, 18. kép A és 20. kép B A régészeti-topográfiai jelenségegyüttes a község keleti szélétől 4,3-4,4 kmnyi távolságra, Nagyiván és Balmazújváros (Hajdú-Bihar megye, debreceni kerület, korábban járás) közigazgatási határánál lett lokalizálva. Az északról érkező és a Sarkad-csatornába itt torkolló Sáros-ér vizenyős, nádasos-sásos medrének nyugati, lankás oldalán, 87-88 m tengerszint fölötti magasságú partos sávban, ill. annak úgy 1 (-1,5) m-re kiemelkedő részén helyezkedik el. A lelőhely ezen a „magaslaton" és az attól északra eső területen van. A talaj középkötött, összességében jól megfigyelhető, szántott, boronált/tárcsázott volt. A zóna középső régiójában csatorna fut, s egy-két 50-100 m széles gyomos sáv. Ilyen gyomos a Sarkad-csatornáig terjedő 100-150 m hosszú szakasz is. A települési hely teljes kiterjedése 500-550x50100 m. A leletszóródás súlypontját az említett „magaslat" környezetében, max. 200(-300) m hosszant észleltem. Itt több tárgy - pl. patics, állatcsont - és porhanyósabb föld formájában egy-két, 5-10 m átmérőjű felületen kiszántott objektumok halvány nyomát lehetett konstatálni. Szórványos durva kerámia-anyag (a lelőhely déli részéről) alapján az őskor valamely időszakára következtethetünk - a feketés felületből talán bronzkorra-vaskorra. Az edénytöredékek túlnyomó többsége jazig-roxolánnak (2-4. század) volt meghatározható. A két nagy kategória, a korongolt és a durva áru aránya kb. 70 % a 30 %-hoz. A jó minőségű keramikát véve a redukciós égetésűek (szürkék) 40 %-kal, az oxidációs égetésűek (téglaszínűek) pedig 30 %-kal képviseltetik magukat. Általában polírozott felületűek és átlagos falvastagságúak voltak. Egy fenékrész gyűrűs kialakítású. A közel féltucatnyi vastag oldalrészből tárolóedényekre - dolium, pithos - lehet következtetni. A peremdarabok tálakra, fazekakra, bögrékre? vetnek fényt. Megemlíthető még, hogy néhány pirosas cserép finomszemcsés, s hogy vannak rétege törésű falak is. A „hevenyészett" készítésű durva kerámia törmelékes soványítású, vastagabb falú, barnás, szürkés, foltos. Egyetlen szájrész mellett valamennyi oldaldarab. Szokványos teleplelet egy fenőkő, melyet homokkőből - mint egyfajta megszilárdult üledékes kőzetből - készítettek, s amely kétharmadában-felében maradt ránk (a települési góc területén találtam). 41. lelőhely (május 13.) Északkeleti határrész, Vitéz-d-' :>, Csirmaz-lapos, Sáros-ér Illusztráció: 2. kép Az őskori szálláshely a falu keleti peremétől kb. 4,5 km-re, az előbbi, 40. lelőhelytől északra cca. 800 m-re, a Vitéz-dűlő északkeleti sarkában fekszik. A pontot keleten a Sáros-ér, nyugaton a Csirmaz-lapos ovális, 500-600x50-100 m-es