Cseh János: Régészeti tanulmányok a Közép - Tisza-vidékről (Tiszai téka 4-5. Szolnok, 1993)

Az ősrégi települési hely Nagyiván peremétől északnyugatra (a templomot véve alapul 315°-ra az északi iránytól az. óramutató járásának megfelelően) 3,6-3,8 km távolságra, egy észak-déli fekvésű háton van. Ez a hát a Hármas-dűlő tagolt térszínének nyugati határán húzódik, az aszfaltúttól délre. Keletről erecske, ill. annak meder-maradványa, délnyugatról a Közös-Nagy-lapos mélyedése, vizenyőszsombékos felülete és gyep határolja. A kiemelkedés 250-300x30-60 m nagyságú, 90 m tengerszint feletti magasságú, relatíve 1 (-1,5) m-es. Keleti oldala szélesen laposodó. Kintjártamkor a terep - földrajzi térképek alapján löszös talajképző kőzeten középkötött vályogos réti szolonyec, esetleg réti csernozjom - boronált volt, zsenge gabonaféle-vetéssel, tehát jól megfigyelhető. Régészeti leleteket egy 200250x50 m körüli felületről gyűjtöttem, területrészenként kevesebbet-többet. A helyzet úgy festeti, hogy van egy max. 100x50 m-es rész a lelőhely északkeleti zónájában, s ezen belül még egy kb. 50x30 m-es folt (az úttól cca. 50 m távolságra). Ez a kisebb góc jól körülhatárolható volt szürkés, porlós földje és bőségesebb leletanyaga révén (kerámia, féltucatnyi kőtöredék, polyvás patics, kevés oszteológiai anyag). A kerámikát szemlélve először azt kell fölvetni, hogy vajon a jellegtelenebb cserepek között van-e olyan, amely a vaskornál korábbi. Nagyobb mennyiségben, pregnánsan, jól azonosíthatóan mutatkoztak a hamus flekkben a szkíta - Hallstatt D-Latènc A-B-Ci korú - leletek: 100-150 darab korongolt és kézzel formált kerámia-töredéket csomagoltam. Az asztali edények: a jól iszapolt agyagból korongolt, szürkés és barnás fragmentumok az emlékanyagnak kb. 20 %-át tették ki. Felületük matt vagy fényezett, közepesen vastag, réteges törésű falak jellemzők rájuk. A fenékrészeknél találunk profilálatlan és profilált kialakításúakat egyaránt. Kétségtelenül tálakból törtek ki a tipikus behúzott peremek, bár ehhez az edényformához tartozhat pl. egy S-ívelésű szájrész is. Egy ovális átmetszetű, kívül enyhén hornyolt, ívelődő fül fölmagasodó fogójú alkalmatosságra utalhat. Szemcsés háztartási készítmények: arányuk 25-30 %, jellemzőjük a dúsabb soványítás (pl. mésztörmelék, stb). Kialakításuk technikáját nem tudtam megállapítani. Változatos színűek, közepes és vastag falúak. Gyakran előfordul a polírozott, feketés és barnás külső; többe-kevésbé ide sorolható egy-két grafitozott, „fémes" felületű oldalrész. Egy peremtöredék kihajló, szögletesen záródó. Túlnyomórészt nagyobb méretű edények voltak. Durva kerámika: előfordulási arányuk úgy 40 %. Törmelékes anyagúak, szabad kézzel formáltak, különböző színűek és falvastagságúak. Van egy függőleges peremű/oldalú csöbörtöredék. Ebben a kronológiai környezetben tipikusak a tagoltbenyomkodott bordadíszek. A lelőhelyen gyűjtött kerámia ismertetését lezárva szükséges még kitérni arra, hogy igen bizonytalanul császárkori és középkori nyomok is vannak. Az egyéb lelepleletek közül kiemelkedő egy lapos-ovális kő/kova pattinték ill. penge, szélén apró retusálással. A kődarabok sorában malom- ill. őrlőszerkezet része, talán más eszköz is található. irodalom (a természet-földrajzi adatokra és a pont ill. a térség szkíta leletanyagára): Az Eszak-Alföld atlasza. Magyarország tervezési-gazdasági körzetei: III. Főszerkesztő: Radó Sándor. Budapest, 1974.; Banner Benedek: A Békéscsaba-fényesi sírmező. Das Gräberfeld von Békéscsaba-Fényes. Dolgozatok (a m.k. Ferencz