Cseh János: Régészeti tanulmányok a Közép - Tisza-vidékről (Tiszai téka 4-5. Szolnok, 1993)

lábbal és egy-két rovátkolt sorral díszített cserép (ez utóbbi un. Rädchenverzierung). Természetesen vannak téglaszínű, polírozott és fénytelen, részben sávos törésfelületű keramika-darabok: egyenes és profilált fenékrészek, gömbös testű tál szájtöredéke. A durva, törmelékes, kavicsos anyagú kézzel formált edények (pl. kihajló perem) különböző színűek, foltosak - a kerámika kb. 30 %-át teszik ki. Nyilván, amennyiben létezett itt vaskori település, úgy ezek egynémelyike szkíta. Végezetül megemlíthetünk egy-két középkorinak látszó cserepet. 12. lelőhely (május 8.) Északnyugati határrész, Harmadik-dülő (északkeleti régió) Illusztráció: 2. kép és 3. kép A pont tulajdonképpen a megelőző 11. lelőhely része (?) a délnyugati oldalon. Itt egy, a tízezres térképen nemigen jelzett kisebb kiemelkedés van, ennek északi körzetében, 30-50 m átmérőjű területen gyűjlőttem archeológiai leleteket. Hozzávetőleg féltucatnyi jellegtelenebb őskori (talán bronzkori?) edénytöredékről - oldalrészről - van szó, melyeket együtt tartottam all. lelőhely anyagával. 13. lelőhely (május 8.) Északnyugati határrész, Harmadik-dűlő (északkeleti terület) Illusztráció: 2. kép, 3. kép és 18. kép A A lelőhely a 11-12. régészeti pont térségében, az utóbbitól északkeleti irányban található. Itt egy háromszög, ill. V-formájú, 150-200x100-150 m méretű, 91 m tengerszint feletti magasságú domborzati alakulat helyezkedik el, melyet értelemszerűen horhos választ el a délre és az északra fekvő hátaktól. A lelőhely ennek a magaslatnak a délnyugati rézsűjén lett lokalizálva, 60-80 m átmérővel. Bizonyos szempontból all. lelőhely részének is lehet tekinteni. Az adatgyűjtési lehetőségek jók voltak a középkötött, szántott, boronált/táresázott földön. Mindent egybevéve 15-20 darab edénytöredéket csomagoltam, ennek több mint fele durva, foltos, atipikus őskori cserép volt. A fennmaradó jó anyagú, korongolt, szürkés, polírozatlan oldalrész (közte réteges törésfelületű is). Találtam egy szemcsés - korongolt? -, szürkésbarna, közepes falvastagságú fragmentumot, valamint egy-két durva, kihajló peremet. A fazekas-készítmények leginkább 2-4. századiaknak határozhatóak meg, ám nem kizárt vaskori eredetük sem. 14. lelőhely (május 8., 11. és 13.) Északnyugati határrész, Harmadik-dűlő, Örsi (aszfalt)út Illusztráció: 2. kép, 3. kép, 5. kép, 6. kép 14/11-13, 7. kép 14/1-19, 8. kép 14/1-13, 9. kép 14/1-2, 16. kép, 18. kép A, 19. kép A-B és 20. kép A-B A gazdag és változatos régészeti-topográfiai együttes a falu templomától északnyugatra úgy 3,8 km távolságra (a Fekete-tanyától 700-800 m-re nyugatra) található, ott, ahol a kelet-nyugati irányban futó aszfaltútba torkollik délről a már all. lelőhely leírásánál említett földút. Ebben a környezetben egy észak-déli helyzetű, hosszúkás, 350-400x50-100 m nagyságú, 91 m tengerszint feletti magasságú, relatíve 1,5-2 m-re emelkedő hát terül el, melyet félbevág a portalanított mellékút. A terep a dűlőúttól keletre és a mellékúttól északra gyakorlatilag megfigyelhetet-