Cseh János: Régészeti tanulmányok a Közép - Tisza-vidékről (Tiszai téka 4-5. Szolnok, 1993)

méteres lapos, 88-88,5 m tengerszint feletti magasságú földnyelv, melyet keletről vizenyős, zsombékos öblösödés határol. Ennek a nyúlványnak a délnyugati peremén, szántott, boronált, jól megfigyelhető, középkötött talajú terepen durván 50x30 m kiterjedésben gyűjtöttem leleteket, úgymint: Egy darab jellegtelen őskori cserepet, valamint három 2-4. századi edénytöredéket. Ez utóbbiak jó anyagúak, korongolt, szürkés és téglaszínű, matt, sávos törésfelületű oldalrészek voltak. 8. lelőhely (május 7.) Délnyugati határrész, Harmadik-dűlő, Bürök-halom Illusztráció: 2. kép, 21. kép és 22. kép 2 A Közép-Tisza-vidék egyik legimpozánsabb kurgánja a község közigazgatási határának/területének délnyugati negyedében, a faluszéltől északnyugatra (278°), hozzávetőlegesen 2 km-re, a Harmadik-dűlő déli felében, a Tiszaörsre vivő műúttól kb. kilométernyire északkeletre magasodik. Ezen a területrészen a tagolt felszín buckák és mélyedések - 89-90 m és 92-93 m tengerszint fölötti magasságú, s északkelet-délnyugati tengelyű. Ez a paszta 200-400 m szélességű. A „földpiramis" - a térkép szerint - északkelet-délnyugati kiterjedésben kissé ovális, 100-120x80100 m alapterületű. Kontúrja lekerekedően kúpos, tengerszint feletti magassága 104,5 m, környezete fölé 7-9 m-re emelkedik. Meredek oldala fűvel benőtt, környéke mezőgazdasági művelés alatt áll. A tumulusz háromszögelési ill. magassági pont. Tetején hengeres, 6-8 m magas betonépítmény - kilátószerű vasszerkezettel helyezkedik el. A bejáratnál olvasható fölirat: Állami földmérés 1984. Ezen objektum tetejéről jól megfigyelhető volt a boronált/tárcsázott földön, hogy a sírhalmot 50-150 m széles sávban - kivéve nyugat felől - 20-30 m és 40-50 m átmérőjű mélyedések sárgás foltja veszi körül. Irodalom: Szabó Géza: Tiszaörs régészeli emlékei. Tiszaörs. Tanulmányok a falu múltjából. Szerkesztette: Szabó István. Debrecen, 1992. 39-61. pp. (a nyugatról határos terület tumuluszaira); Jankovich B. Dénes-Makkay János-Szőke Béla Miklós: A szarvasi járás. Békés megye régészeti topográfiája, 2. IV/2. Magyarország régészeti topográfiája, 8. Budapest, 1989. passim. 9. lelőhely (május 7.) Északnyugati határrész, Harmadik-dűlő, Karsai-halom (környéke) Illusztráció: 2. kép, 3. kép és 18. kép B Pontunk Nagyiván római katolikus templomától északnyugati irányban, légvonalban 3,3-3,4 km-re fekszik, a közigazgatási terület nyugati régiójában. Ez a Harmadik-dűlő, annak középső ill. déli fele. A lelőhely azon az észak-déli kiterjedésben hosszúkás, 350x50-100 m nagyságú, 90-91 m tengerszint feletti magasságú terep-alakulaton van, amelyen az alább említésre kerülő Karsai-halom (10. lelőhely) is, attól délre 100-150 m-re. Ez a hát északról és keletről töretlen gyepes sávtól határolódik, délen „vizenyős" területtől - a nyugati oldalon észak-déli futású, kissé kanyargós érmeder található. Az ősi települési helyet a „magaslat" napkeletre tekintő szélén lokalizáltam olyan szántóföldön, melyen kikelt, de még nem zavaró magasságú gabonaféle volt. A talaj középkötöttnek tűnt. Egy kb. 20-30x10-