Bakó Ferenc: Kézművesség egy alföldi faluban (Tiszai téka 3. Eger, 1992)

Kihúzza az ember a fonal szálát, összesodorja. A fonal vékony vége. — Én már tűvel varrtam, nem szerettem a ser tét csinálni. Szabászatnál sok darabbul lehet kivágni egy pár cipőt. Egy pár felsőrészt ki lehet vágni 8 darabból: egy a felső része, egy a felső oldalt a cvikli, vagy szár stukli, egy a baba, egy a nyelv. Ez oszt olyan erős, hogy nem kell bele ringliszíjj se. Csinálnak fonalat, cérnát most is az asszonyok. A feleségem nem csinálja, nem engedem, mert nyalni kell. (Nem is jó ez a fonal), mert macskás, görcsös, megmacskásodik. Elszakad, ha húzza az ember. (Csináltam) új cipőt is, ha van anyag. Csizmát, cipőt, szögeltet, varrottat, szandált, papucsot. Mindent magam csinálok. Bebi (gyerek) cipőt, fordított, varrott papucsokat. Tímár anyagból is dolgoztunk, úgy 30 esztendeje. Még most is van tímárbox, úgy elkészítik, hogy sok ember nem tudja megkülönböztetni a gyári kikészítéstől. Igaron nincs tímár, de Szőlősön már van. Vikszos borjúkat csinál. Kisiparos van, hogy lopva csinál és úgy eladja, de mink kereskedőtül vesszük a bűrt Füredről, Madarasról, az Örsi, igari szövetkezetből. Debrecenben csak egyszer voltam bűrért, ott egész tímár utca van. Mikor nyílik a munka, megkezdődik a szántás, vetés, gyön a család is kifelé, a földön dolgozunk. Őszig, még ha van, se csinálom meg a cipészmunkát. Adatközlő: Tóth Béni, sz. : 1888. Cipészek 1949-ben: Emődi Lőrinc segéd, csak néha dolgozik, 45 éves; Oláh Gyula iparengedély nélkül, 70 éves; Potornai József 55 éves; ifj. Sánta András apjával lakik, 22 éves; Somogyi Lajos segéd, néha dolgozik 45 éves; Szabó Kálmán uradalmi házban lakik, 40 éves; Tóth Benjámin 55 éves; Tóth József 60 éves; ifj. Tóth Zsigmond már nem foglalkozik vele, 35 óves. Szabó Ismereteink szerint a szabómestersóg volt a legfejlettebb ipar Tiszaigaron. Története, vevőkörének alakulása talán a legváltozatosabb valamennyi, a község történetéből ismert iparágak között. Nem valószínű, hogy bármiféle kapcsolat lenne a középkor és a jelenkor igari népessége között, de érdemes megemlíteni, hogy az 1571-ben készült török adóösszeírás szerint a családnevek között hat Szabó és egy Szabócsi szerepel, ugyanakkor a bíró is ebből a családból került ki.

26 Állítható, hogy ebben az időben a családnév még közel esik a foglalkozáshoz, tehát az is, hogy községünkben több szabó is működött. Magyarázata lehet ennek az, hogy a környező falvak jórészt az egri egyház uradalmához tartoztak, de Igar nemesi falu volt, ahol igényelhették ezt a fajta kézműves munkát. Az újkorban csak a múlt század elején jelenik meg szabómester neve az anyakönyvekben. Rososi Takács János, a Komárom megyei Dad községben született szabómester 1831-ben Igaron feleségül veszi Takács Juliannát. 1843-ban Szoboszlai Szabó István hal meg 38 éves korában, 1838-ban pedig „helybéli birtokos nemzetes Kulcsár István úr szabómesterséget követő róm. kath. fia, Lajos" köt házasságot. 1843-ban „Ároktőn született, jelenleg helységünkben lakó szabómester legény, Szoboszlai Szabó István" nősül meg, aki valószínűleg apjával, mint annak segédje költözött a faluba. 1860-ból Kovács András mester, 1885-ből Kálmán Lajos szabósegéd nevét ismerjük. Az 1850-ig szereplő mesterek egy esetben kétségtelenül, a többiben valószínűleg nemesek. A mesterek közül kettő távolabbi vidékről költözött a köz-