Bakó Ferenc: Kézművesség egy alföldi faluban (Tiszai téka 3. Eger, 1992)
Kocsis István házépítőt ismerjük az első kútmestemek (1850—1860 táján működött). 1860-tól 1920-ig még egy házépítőt, Molnár Istvánt emlegetnek Szabó Elekkel együtt. 1908—1910 körül Tiszaszentiméről járt át egy iparengedélylyel rendelkező kútásó, 1920-tól pedig a mai napig (1949) ketten, Jó vér János és Teleki Sándor látják el a felmerülő szükségletet. A kút legkezdetlegesebb formája Igaron a földkút. A múlt század végén még készültek deszkával bélelt, sekély, szűk átmérőjű földkutak, de nem a belterületen, hanem a tanyákon, mert a falu víz szükségletét a községi kutak látták el. A tartósabban megépített kutat téglával vagy terméskővel rakják ki. A kút azért kerül sokba, mert ezeket az anyagokat más településekről kell hozni, Igaron — mint már előbb láttuk — csak elvétve égettek téglát. A téglaégetés és a kútásás konjuktúrája különben egybeesik és lehetséges, hogy kapcsolat van közöttük. A kút gémjét és ágasát szintén a kútmester faragja ki faragóbaltával. Kerekes kút még ma is kevés van a faluban, pedig 40 esztendeje készült az első. A kútkáva, vagy rováték emberemlékezet óta mindig fából, vagy deszkából készül, 1930 óta ritkán betonból, 1945 óta pedig leginkább betonból, mert ez olcsóbb, mint a fa. A kútásó mindig két napszámossal dolgozik, a munka menete, jellege három embert kíván meg. Szerszámkészletük egy szerszámtól eltekintve tudomásunk szerint nem változott: rövid nyelű ásó, lapát és kapa. 1929-ben új szerszámmal, az angol kapával ismerkedtek meg, ami felváltotta a földnek a kútgödörből csiga segítségével vederben való kiemelését, tehát megváltoztatta a régi, hagyományos módszert. Az 1945-ben bekövetkezett változás a kútmesterek munkalehetőségeire is kihatott. Ha valaki új házat épít —• és erre van példa bőven —, első dolga ha teheti, hogy kutat ásasson az udvarába. A kútásással rokon szakma a veremásóké is, de nincsenek egymással közvetlen kapcsolatban. A verem különböző formáit ismerik, mint a gömbverem (a néprajzi irodalomban: körtealakú verem), a sírverem vagy a burgondis gödör, de jelenleg főleg sírvermeket használnak. A burgondis verem inkább uradalmi használatra készült, és kevés van már a körtealakú veremből. Kutatásunk inkább ennek a formának megismerésére irányult, minthogy ez látszik itt hagyományosnak. 23 Adattár 1. 1900 után kezdték a kutakat csinálni. Volt aki értette az ásást, de messze volt a tégla: Madarason, meg Karcagon. Akkor kevés volt a kút, a másik sorra — a Náci kútra, — jártunk vízér. Most meg mindenkinek az az első dolga, hogy kutat ásat, ne kelljen máshova menni vízér. Vót akkor Kű-kút, Nácikút, Boros-kút, Oláh-kút. Ezekrül ittunk. Téglával voltak kirakva, gémeskutak voltak. Bertók Józsiéknál a Tó-parton láttam fődkutat. Deszkával volt az oldala kirakva. Azt hiszem, kerek volt. Már nincs meg, pár évvel ezelőtt betemették, mert beomlott volna. Az udvarunkon az első kutat Molnár István, egy öregember ásta 1903ban. Mester volt, épített házakat is, meg kutat is ásott. Az öreg Molnár pénzér csinálta a kutat. Adatközlő: Potornay Istvánné, Kolozsvári Eszter.
