Bakó Ferenc: Kézművesség egy alföldi faluban (Tiszai téka 3. Eger, 1992)
Ezért sose kértem semmit se, a tisztesség úgy hozta magával. V r olt olyan ember, hogy visszasegítette. Jószág ha voltneki, eljött vele: szárat, répát hozott. Katolikusságnál az asztalos pízé csinálta a keresztet. Az asztalos a koporsóhoz már meg is csinálta a keresztet, de a reformátusoknak nem (a fejfát). Az házilag készült mindig. Adatközlő; Emődi Sándor gazdálkodó. 4. Csináltam fejfákat — szorultság esetibül. Még koporsókat is csináltam. Mert a fejfára szépen rá tudtam írni a neveket. A parasztember is ki tudja faragni a fejfát, de én a betűvágót is meg tudom csinálni, azt meg ő nem tudja. A fejfához véső kell, a betűt kivágni. Hegyesre azért csinálja, hogy az eső jobban leszalad róla. A másik ember kerekre azért csinálja, hogy bepléhezi. Ki hogy tudja, úgy csinálja meg. Az egyik cifrább, a másik egyszerűbb. Nem azért, hogy fiatal-e vagy öreg, gazdag-e vagy szegény a halott. Adatközlő: Cs. Nagy József kovácsmester Barkácsok: id. Manyóri Imre, B. Tót András; fej fafaragók : Brecek József kb. 50 éves; id. Császár Lajos kb. 64 éves; Cs. Nagy József gazda és kovácsmester; K. Tót Sándor, kb. 48 éves. Szíjgyártó, kötélverő Napjainkban (1949) Tiszaigaron nincs képesített szíjgyártó mester. Van egy cipész és két kontár, akik el tudják látni a sürgős és egyszerűbb javításokat, de új lószerszámot pl. senki sem tud készíteni. Az egyházi feljegyzések 1872-ben említenek egy Telmán József szatler-mestert, aki 80 éves korában hal meg itt, a faluban. Valószínű, hogy valamelyik uradalom foglalkoztatta. Néhány év múlva 1882 és 1885 között többször szerepel Millinghoffer Pál szíjgyártó, aki Mezőnyárádról került ide, majd Tiszafüredre költözött. A múlt század második felében tehát a még jó anyagi körülmények között élő néhány földesúr olyan vásárlókópességgel rendelkezett, hogy érdemes volt egy-egy szíjgyártónak vagy nyergesnek legalább is néhány évre letelepedni a faluban. A mai kontár szíjgyártók lopott tudományukkal egész kezdetleges módon, műhely nélkül dolgoznak. Nyakszíjakat, keresztágat, szügyellőt, hámcsürök kötést „reparálnak". 17-8. Leginkább csak maguknak, vagy a velük közelebbi kapcsolatban lévőknek dolgoznak, legtöbbet nyáron, amikor ,,a légyjárás miatt elszakítja a jószág a hámot". Nyersanyaguk ócska szíjakból, otthon font kenderfonalból kerül ki, szerszámaikat jórészt maguk gyártják. Adattár 1. Leghamarabb a nyakszíj romlik el, meg a keresztágak. A szügyellőn is szokott varrás lenni, vagy hámcsürök kötés, ha kiszakítja az estráng. Azt szíjjal kell bekötni. A mar szíjon felszakadnak a karikák, azt szíjjal lekötözni. Estráng ha elszakad, azt is megkötni kalászosán. Mert az estráng elpusztul egy év alatt. Ezt egy füredi halász mutatta meg nekem. A halászkötés az olyan, hogy minél jobban húzza, annál jobban rászorul. Új estrángot nem csinálok, azt csak a mesterek tudják, nincs hozzávaló gépezet. Csürköt kötni, meg bekötni a hámba! A csürökkötés kezdetén két-
