Endes Mihály- Harea Ákos: A Heves - Borsodi-síkság gerincesfaunája (Tiszai téka 2. Eger, 1987)
de megtaláljuk a nyílt, száraz pusztákon is, Atány, Gelej, Ároktő és Mezőcsát határában. Elsősorban rovarokat, meztelencsigákat és férgeket fogyasztó éjszakai állat, a pusztákon azonban nappali aktivitását is észleltük. Vakondok — Talpa europaea L. Jelenlétét főként jellegzetes túrásai árulják el, bár azt is meg kell jegyeznünk, hogy hasonló túrásokat és járatokat a kószapocok (Arvicola terrestris) is készít. De míg az előbbi faj az útjába kerülő vastagabb gyökereket, hagymákat kikerüli vagy félretolja, addig az utóbbi elrágja, és rendszerint el is fogyasztja azokat. Területünkön a vakondok általánosan elterjedt. Halastavak és patakok gátjain, erdőkben, agrárterületeken, útmenti árok partjain rendszeresen előfordul, de még a száraz pusztagyepeken is megtaláljuk (pl. Gelej, Pély). Erdei cickány — Sorex araneus L. Vidékünkön a leggyakoribb cickányfaj. A Heves—Borsodi-síkságról gyűjtött bagolyköpetek elemzése során 480 példányt determináltunk, s ez több, mint a többi cickányfaj egyedeinek együttes száma. Különösen gyakorinak találtuk Egerlövő és Borsodivánka térségében, de a vizekben gazdagabb borsodi részen általában nagyobb populációja él. Nappali aktivitását igen sokszor észleltük, amelyet sűrűn hallatott hangja is elárul. Törpecickány — Sorex minutus L. Az előző fajhoz hasonlóan nagyobb számban inkább az északi részeken él, bár a kömlői pusztán kivételesen nagy populációját észleltük. Gyakoriság tekintetében az erdei cickány után következik, ugyanis 247 példányát határoztuk meg a gyűjtött bagolyköpetekből. A legnagyobb egyedsűrűséget — különösen a patakok partján — szintén Egerlövő és Borsodivánka környékén találtuk. Miller vízicickánya — Neomys anomalus Milleri Mottaz Magyarországon a Neomys genusnak két faja él. az itt ismertetésre kerülő alak mellett a közönséges vízicickány (Neomys fodiens Penn.) is előfordul Kettejük között csekély és bizonytalan külső alaki, továbbá bizonyos csonttani ismérvek — coronoidmagasság, Bühler-index — alapján kísérelték meg a kutatók a különbségtételt. Mindezek figyelembe vételével dolgoztuk fel magunk is bagolyköpetekből gyűjtött példányaink adatait. 24 példány közül 7 mindkét módszerrel Neomys anomalusnak bizonyult, a többinél nem volt egyértelmű az eredmény. Olyan példányra azonban nem akadtunk, amelynél minden tényező közönséges vízicickányra vallott volna. Eddig csupán a borsodi részeken találtuk meg (Poroszló, Füzesabony, Borsodivánka, Egerlövő, Mezőnagymihály). Ügy tűnik, nem ragaszkodik a nyílt vizek, tehát tavak, patakok közvetlen környékéhez, hanem egykori patakárterek vizes sásrétjein, mocsárrétjein is gyakori. Megjegyzendő, hogy ez az életmódbeli jellegzetesség is a Miller-vízicickányra jellemző. Mezei cickány — Crocidura leucodon Hermann Gyakoriságát tekintve a cickányok között a harmadik helyen áll, anyaga
