Endes Mihály- Harea Ákos: A Heves - Borsodi-síkság gerincesfaunája (Tiszai téka 2. Eger, 1987)

Barázdabillegető — Motacilla alba L. Területünkön mindenfelé találkozhatunk vele, de sehol sem gyakori. Bár a zárt településeket nem részesíti előnyben, fészkelőhelyül mégis szinte kizárólag az ember által látrehozott helyeket, így kőrakásokat, kutak, hidak, zsilipek és pásztorépületek zugait választja. Vonuló madár, amely azonban csak a nagyobb hidegek beálltával tűnik el. Hegyi billegető — Motacilla cinerea Tunstall A Bükkből lefutó patakok mentén húzódik le ősszel vidékünkre, majd vonul még tovább. Tavasszal ellenkező irányú mozgását is megfigyeltük. Mindé alkalommal csupán egy-egy példányát sikerült megpillantanunk. Hegyvidéki élőhelyeinek ismeretében jelenthetjük ki, hogy a Laskó-, de méginkább a Rima-patak egyes szakaszai vidékünkön megfelelnének fészkelése céljaira. Só.rga billegető — Motacilla flava L. Sásmocsaraink és vizes, zsombékos magasrétjeink egyik tipikus fészkelő madara. Sehol sincs sok belőle, de tavaszi és őszi átvonulásának időszakában csapatosan is láthatjuk, szinte kizárólag olyan nyílt gyepeken, ahol marha-, vagy birkalegeltetés folyik. Délvidéki alfaját, a kucsmás sárga billegetőt (Motacilla flava feldeggi Mich.) — amely most kezd hazánkban elterjedni, Mezőkövesd határában már észlelték egy példányban (Csörgő, 1976). Csonttollú — Bombycilla garrulus L. Ugyancsak a szakirodalomban bukkantunk előfordulását jelentő híradásra (Molnár, 1982). Eszerint 1982. február 17—20. között 15 főnyi csapatát látták Mezőkövesden. Nagy őrgébics — Lanius excubitor L. Területünkön szórványosan, de évente rendszeresen megjelenő telelő madár. Zömmel távvezetékeken figyelhetjük meg, ritkábban kisebb fák csúcsáról les zsákmányára. Kis őrgébics — Lanius minor Gmelin Vidékünk erdőssztyepp karakterű részeinek kis számú, de rendszeres költő madara. Pusztákon azonban olykor magányosan álló fákon is fészket rak. Vonuló faj. Tövisszúró gébics — Lanius collurio L. Erdők, ligetek, bokrosok jellegzetes, bár távolról sem gyakori fészkelője. Területünkön az egyik fő kakukkgazda. Vonuló madár. Seregély — Sturnus vulgaris L. Gyakori költőfaj. Urbanizálódását mutatja, hogy egyre több fészkel zárt települések épületeinek padlásán, tetőzugaiban és tornyokon. A zöm azonban még napjainkban is fák odvaiban, hodályok és pásztorépületek nádtetejében él. A költési időn kívül nagy csapatokban, nemritkán óriási tömegeit figyelhetjük meg, ezek zöme azonban más tájakról érkezi hozzánk. A nagy hidegek beálltáig kitart néhány példánya, áttelelése azonban kivételszámba megy.