Endes Mihály- Harea Ákos: A Heves - Borsodi-síkság gerincesfaunája (Tiszai téka 2. Eger, 1987)

ELŐSZÓ Kutatóink érdeklődése komolyabban csak századunkban irányult az Alföld felé. Csakhamar kiderült, hogy a „tengersík vidék" számtalan érdekességet, ugyanakkor megoldásra váró problémát is rejt. amelyek közül nem egynek a megválaszolása a mai, modern ökológiai szemlélet birtokában is várat még magára. A legértékesebbnek tartott területeken ma már nemzeti parkok létesültek, és sokfelé tájvédelmi körzetek vagy természetvédelmi területek őrzik az illető vidék tájképi értékeit, geológiai képződményeit, jellegzetes növény- és állatvilágát. Ám távolról se higgyük azt, hogy napjainkban ismereteink már mindenre kiterjednek, és a féltve őrzött tájak határain kívül csupán a mezőgazdaság és az ipar dominál. Ha ezt a csapdát elkerüljük és a kisebb-nagyobb „fehér foltokra" is vetünk néhány pillantást, meglepetéssel tapasztalhatjuk, hogy ezek is bővelkednek értékekben. Bennünket éppen az a kérdés csábított a Heves—Borsodi-síkságra, hogy vajon milyen értékeket őriz ez a bükki és hortobágyi nemzeti park között fekvő terület. Miután a tájjal foglalkozó szakirodalmat áttekintettük, nem volt nehéz megállapítanunk, hogy vidékünk az Alföld legkevésbé kutatott tájai közé tartozik, és ez a geomorfológiától az élővilágig minden területre csaknem egyaránt érvényes. Ami a korábbi adatokat illeti, azok száma oly csekély, hogy még a legutóbbi harminc-negyven évre visszamenőleg sem adnak képet az állatvilágról, így igen kevéssé segítették munkánkat. A csakhamar mutatkozó eredmények azonban feledtették velünk az összes nehézséget, mert fáradozásainkért bőkezűen fizetett a táj. összegyűjtött adataink között ugyanis olyanok is akadnak, amelyek nem csak hazai viszonylatban, de határainkon túl is figyelemre tarthatnak számot (pl. a fenyőrigó megtelepedése, a csíkosegér előfordulása). A vizsgált területen 1979—1983 között 117 alkalommal jártunk kutatás céljából. Kiszállásaink havonkénti megoszlása a következőképpen alakult: januárban 6, februárban 6, márciusban 10, áprilisban 16, májusban 16, júniusban 21, júliusban 8 augusztusban 8 szeptemberben 9, októberben 6, novemberben 5, decemberben 6 alkalommal végeztünk megfigyeléseket vagy gyűjtéseket a terepen. A kézirat lezárásával terepmunkánk természetesen nem ért véget, de nem is tekinthetjük befejezettnek, hiszen nem egy következtetésünk vagy megállapításunk még további megerősítésre vár, s azt sem szabad elfelejteni, hogy az újabb észlelések lehetősége is törvényszerűen adott. E munkánk tehát legyen az eddigi eredmények összegzése mellett figyelemfelkeltő is. Szeretnénk, ha másokat is megnyernénk ügyünknek, mert még nagyon távol állunk attól, hogy e vidék élővilágát kellő mértékben ismerjük (gondolunk itt a botanikai, rovartani stbr szakterületekre). Végül pedig, de nem utolsósorban, segítséget kívánunk nyújtani a természetvédelmi törekvé-