Endes Mihály- Harea Ákos: A Heves - Borsodi-síkság gerincesfaunája (Tiszai téka 2. Eger, 1987)
A felsorolt környezeti feltételek, úgy tűnik, felettébb „emlékeztetik" madarunkat tipikus észak-európai élőhelyeire, hiszen e vidék nemcsak a fészkeléshez nyújt ideális feltételeket, hanem a tömeges átvonulás és a telelés idején is nagy vonzerőt gyakorol rá. Végezetül pedig éppen itt állapíthattuk meg, hogy a fenyőrigó — költésének befejezte után — nem hagyja el a területet. 1983. szeptember 11-én még itt találtuk az összetartó családot, míg az idei vonulók csak november közepén jelentkeztek. A rendszeressé váló költések mellett tehát az átvonulok számára gyülekezőhelyként is szerepel e tájék, és felejthetetlen látvány volt 1982. április 24-én a mintegy 50 éneklő, kergetőző, udvarló fenyőrigó, amelyek közül végül költőpárjaink is visszamaradtak. Mindezek után az sem volt meglepetés, hogy az 1982/83-as viszonylag enyhe télen, amikor a szomszédos területeken (Nagykunság, Jászság, Hortobágy és a Heves—Borsodi-síkság többi része) csak elvétve kerültek e faj egyedei szem elé — néhány példányban vagy kisebb csapatban — a fentebb említett szürkenyárligetben 200 fős tömege telelt át. Nem túlzás, ha — legalábbis e vidéken — a költések és az áttelelés között oki összefüggést tételezünk fel (18. kép). Énekes rigó — Turdus phüomelos Brehm Nem túl gyakori fészkelő a nagyobb erdőkben. Öszi és tavaszi átvonulásán gyakrabban kerül szem elé, egyesével vagy kisebb csapatokban. Ilyenkor bokorsorokban, sőt nádasokban is találkozhatunk vele. Szőlőrigó — Turdus iliacus L. Öszi-tavaszi átvonulásán figyeltük meg kisebb csapatait, ritkábban egyes példányait. Az erdőkön kívül a fasorokban és bokorcsoportokban, valamint a kertekben és gyümölcsösökben is látható. örvös rigó — Turdus torquatus L. Egyetlen alkalommal találkoztunk vele tavaszi átvonulásán, Egerlövő mellett 1980. április 5-én. Fekete rigó — Turdus merula L. Rendszeres, bár nem gyakori költőfaj a területen. Főként a nagyobb erdőkben találjuk meg, de ősztől tavaszig számuk megnő a tőlünk északabbra fekvő tájakról származó példányokkal. Ezek még a lakóterületekre is behúzódnak, de jólismert urbanizációját errefelé még nem észleltük. Hantmadár — Oenanthe oenanthe L. Zárt lakóterületektől távolabb, de ember által létrehozott fészkelőhelyeken találjuk. Ezek kőrakások, hidak, csatornák, olykor romos épületek lehetnek. Kivételesen telepszik meg talajrepedésekben, ürgelyukakban. Vonuló madár. Cigány-csaláncsúcs — Saxicola torquata L. Erdők és kifejezetten vizes területek kivételével szinte minden nyílt biotópban megtalálhatjuk. Környezeti igényeinek legjobban a magaskórós gyomtársulások, útszéli árokpartok, mezsgyék felelnek meg. Öszi és tavaszi átvonulásán sokfelé találkozhatunk vele, ahol egyébként nem fészkel.
