Endes Mihály- Harea Ákos: A Heves - Borsodi-síkság gerincesfaunája (Tiszai téka 2. Eger, 1987)

szédos kistájakhoz — amelyek inkábbb alföldi jellegűek (Hortobágy, Nagykunság, Jászság) — viszonyítva is feltűnően csekély. Ennek oka valószínűleg a kiváló életfeltételeket nyújtó Bükk közelsége lehet. Búbospacsirta — Galerida eristata L. Kultúrakövető faj, amely a zárt lakóterületeken és azokon kívül is az ember közelségét keresi. így mindenütt megtaláljuk a mezőgazdasági területeken és pásztorépületek körül is. Állandó madár, azaz télen is itt marad változatlan létszámban. Bár eloszlása ilymódon meglehetősen egyenletes, gyakorinak sehol sem mondható. Erdeipacsirta — Lullula arborea L. Egyetlen alkalommal észleltük előfordulását, bár meggyőződésünk, hogy vidékünkön rendszeres átvonuló lehet. A Rima-patak borsodivánkai szakaszán a parton találkoztunk 25 főből álló csapatával 1980. március 23-án. Gyors mozgásukat valószínűleg az éppen beálló nagy havazás akadályozhatta meg. Mezei pacsirta — Alauda arvensis L. Pusztagyepek, száraz, alacsony rétek és egyes agrárterület-típusok gyakori fészkelője. Öszi és tavaszi átvonulásán létszáma felszaparodik, ám a tüzetes vizsgálatok kimutatták, hogy ilyenkor tőlünk északabbra élő, másik alfaj mozgalmának lehetünk tanúi. Tehát a magyarországi ssp. lunata mellett a ssp. arvensis is előfordul (Horváth — Keve — Marián, 1964). Füstifecske — Hirondo rustica L. Gyakori és közismert madarunk, amely a nyílt területeken található épületeken és építményeken (gémeskutak, hidak, átereszek) építi fészkét. Táplálékát a legelő állatok körül élő rovarok alkotják. Vonuló madár. Molnárfecske — Delichon urbica L. Az előző fajnál némileg kisebb létszámban él vidékünkön, de ahhoz hasonlóan rendszeres fészkelő. Bár némileg jobban vonzódik a zárt településekhez, megállapíthattuk, hogy a dél-borsodi puszták tanyáin és hodályain fészkeinek száma nem marad el a füstifecskéétől, sőt Gelej mellett meg is haladja azt. Partifecske — Riparia riparia L. A Heves—Borsodi-síkságon nem számít gyakori fészkelőnek. Költőtelepeit — részben elhagyatottakat is"— csaknem minden alkalommal homokbányák falaiban találtuk, bár a szőrháti pusztán 4 párja csatorna oldalába építette aknáit. Egerlövő melletti két telepén 25, illetve 5 pár él, Borsodivánka közelében 200-as telepének létezéséről győződhettünk meg (ez a telep azonban 1980—1983 között lakatlan volt), végül Tiszabábolnától délre 30 párból álló telepét fedeztük fel. A kis létszámok, illetőleg a fészektelepek elhagyásának oka minden esetben a zavarás lehetett. Sárgarigó — Oriolus oriolus L. Erdők, ligetek és fasorok jellegzetes, bár nem gyakori fészkelője. Néhány