Endes Mihály- Harea Ákos: A Heves - Borsodi-síkság gerincesfaunája (Tiszai téka 2. Eger, 1987)

hozzánk érkező csapatai a leeresztett halastavak iszapfelszínein sokáig elidőznek. Legkésőbb november 7-én figyelhettük meg a geleji halastónál. Ujjaslile — Squatarola squatarola L. Pély mellől tudunk irodalmi adatok útján (Ócsai, 1983) három előfordulásról: 1982. október 2-án, 6-án és 16-án, három, tizenegy, illetve tizenöt példányban. Ez tehát az őszi átvonulási periódust jelenti, amely e fajra hazánkban mindenütt jellemző. Tavaszi, s okkal rövidebb idő alatt lezajló mozgalmáról területünkön még nem rendelkezünk megfigyelésekkel. Aranylile — Charadrius apricarius L. Az előző fajhoz hasonlóan tavaszi-őszi átvonuló. Ellentétben azzal, csupán tavaszi megfigyelésekkel rendelkezünk: halastó iszapfelszínén, illetőleg pusztagyepen, március és május hónapokból. Ez a meglehetősen nagy időbeli eltérés — amelyet egy éven belül is észleltünk — felvetheti annak a lehetőségét, hogy eltérő földrajzi területek populációinak tagjait láttuk. Kis lile — Charadrius dubius Scopoli Közismert, bár csak szórványos átvonuló vidékünkön, de fészkelését is regisztrálhatttuk. A Poroszló mellett található elhagyott, sekély vizű kubikgödrök iszappadjain költött 1980-ban két pár. Sajnos, megfelelő őrzés híján a fészkelés — emberi beavatkozás miatt — eredménytelen volt. Kis póling — Numenius phaeopus L. Kis számú, de rendszeres átvonuló a területen. Minden esetben pusztagyepen kerültek szem elé egyes példányai vagy kis létszámú csapatai, márciustól május elejéig, illetve június végétől. Ez az utóbbi adat felveti az átnyaralás lehetőségét, hiszen az időpont még egybe esik a költési periódussal. Nagy póling — Numenius arquata L. Távolról sem olyan gyakori a faj, mint a szomszédos, Tiszától keletre fekvő hortobágyi és nagykunsági tájakon. Főként egyesével vagy kisebb csapatokban jelentkezik; egyszerre észlelt legnagyobb létszámú csoportja 47 madárból állt. Tavaszi, illetve nyár végi vagy őszi átvonuló. Nagy goda — Limosa limosa L. Vidékünkön a szalonkafélék családjának leggyakoribb faja. Pusztagyepeken, száraz vagy ritkábban nedves, zsombékos magasréteken fészkel. Átvonuláson akár százas csapatait is megfigyelhetjük, ilyenkor zömmel a vizes laposokon, leeresztett halastavakon gyülekeznek táplálkozás és éjszakázás céljából. Füstös cankó — Tringa erythropus Pallas Csak szórványosan megjelenő átvonuló a területünkön, amelyet június 22-én is észleltünk. A cankók, partfutók és ritkább rokonaik számára e vidék környezeti adottságai nem kedvezőek. Területünkön ugyanis nem találhatók nagyobb, akár csak ideiglenesen is fennálló vízállások, a két halastó néhány kis kiterjedésű tóból álló rendszere pedig nem gyakorol kellő vonzást mada-