Endes Mihály- Harea Ákos: A Heves - Borsodi-síkság gerincesfaunája (Tiszai téka 2. Eger, 1987)

természetes gyepeken és gabonavetéseken ritkán táplálkoznak, s a tavakra se járnak inni vagy éjszakázni. A jelenség magyarázata az, hogy közvetlen közelben terül el a hatalmas felszínű, s így biztonságot nyújtó Kisköreivíztározó, tápterületüket pedig a hortobágyi és részben nagykunsági puszták is biztosítják. E fajból egy ízben negyven, egy másik alkalommal pedig háromszáz madarat számláló csapatot figyeltünk meg. Vetési lúd — Anser fabalis Latham Mindössze kétszer észleltük a területen. 1980. március 17-én Kiskörénél egy párt, míg március 31-én Átány mellett egyetlen példányt láttunk. A vadludakkal kapcsolatban az előző fajnál tett általános megállapításunk igazolására megemlítjük, hogy más, ritkább lúdfajt vidékünkön egyáltalán nem észleltünk. Ez utóbbiak ugyanis leggyakrabban a lilikek vagy a vetési ludak csapataival együtt, azokhoz társulva látogatnak el hozzánk. Tőkés réce — Anas platyrhynchos L. A leggyakoribb, nemritkán tömegesen jelentkező récefaj. Fészkelőhelyének kiválasztásában nem mondható válogatósnak, hiszen a halastavak nádasai mellett a zsombékos mocsarak, a száraz és nedves magasrétek, a pusztagyepek, a gabonavetések, sőt a nyirkos aljú erdők is megfelelnek számára. Tömeges megjelenését azonban nem a helyi populációk, hanem a vonuláskor érkező madárcsapatok okozzák. A vizek befagyásáig szinte állandóan látható. Böjti réce — Anas querquedula L, Ez a kis termetű récefaj inkább tavaszi és őszi átvonulásakor gyakori jelenség, de csekély számban költ is vidékünkön. A száraz, magasfüvű rétek jelentik fő fészkelőhelyét, olykor azonban a zsombékos, vizes mocsárrétekben is megtelepszik. A füves pusztákon való fészkelését — amelyet a Hortobágyon és a Nagykunságban gyakorta megfigyelhetünk — itt nem észleltük. Csörgő réce —• Anas crecca L. A család legkisebb hazai faja. A Heves—Borsodi-síkságon nem lép fel olyan tömegesen, mint a környező tájakon, és errefelé a halastavakhoz sem ragaszkodik olyan mértékben, mint másutt. Kisebb csapatait tavasztól őszig megfigyelhetjük a vizes laposokban, sőt a patakok kiszélesedő szakaszain is. de a költési szezonban száma erősen lecsökken. A gelej i Juhos-laposban 1981. június 20-án párban észleltük, ám költését e tájon eddig még nem sikerült bizonyítanunk. Nyílfarkú réce — Anas acuta L. Ezt az országosan is megritkult szép récefajt mindössze két alkalommal észleltük a területen. 1980. március 31-én Átány mellett öt párt, 1981. április 24-én pedig Kétútköz környékén egy hímet. A megfigyelt példányok minden bizonnyal tavaszi átvonulok voltak. Fütyülő réce — Anas penelope L. Mindössze egyetlen alkalommal, tavaszi átvonulásán figyeltük meg három példányát az Egerlövő melletti puszta egyik vízállásán.