Endes Mihály- Harea Ákos: A Heves - Borsodi-síkság gerincesfaunája (Tiszai téka 2. Eger, 1987)

Kétéltűek Egyetlen fajuk jellemző, a barna ásóbéka. Hüllők Ugyancsak egyetlen jellemző fajt említhetünk, a fürge gyíkot. Madarak A fészkelő és táplálkozó fajok egy része vonuló: böjti réce. kanalasréce. fürj, cigány-csaláncsúcs (főként ruderáliákon). más része állandó: fogoly, fácán túzok (télen csapatosan szertekóborol), sordély (télen alacsony ruderáliákon). Tavasztól őszig itt táplálkozik az örvös galamb, a gerle, a balkáni gerle és az erdei pinty. Emlősök Egész évben tömeges előfordulású a mezei pocok. Jellegzetes állandó fajok, bár egyesek téli álmot alszanak: mezei cickány, keleti cickány, ürge (zömmel löszön), csíkosegér (löszön), földi pocok, menyét. Az aprószemű erdei egér, a güzüegér és a hörcsög főként az agrárterületeken él. A pusztai görény a hörcsög aknáit foglalja el. Az őz táplálkozni jár ide. Ví. Az emberi környezet Az ember által létrehozott mesterséges környezeti egységek szinte fokozati sort alkotnak az állandó és intenzív, illetve a csak alkalmi és kis hatásfokú emberi beavatkozás két végpontja között. Emellett számos egyéb tényező hozzájárul ahhoz, hogy gerincesfaunáik között jelentős mennyiségi és minőségi eltérések mutathatók ki. Felvetődik a kérdés: vajon önálló egységnek tekinthető-e a lakott terület vagy annak egy-egy része? A különböző méretű, eltérő szerkezetű és funkciójú épületek és építmények, a kertek, parkok, terek és utcai fasorok egy nehezen elemezhető komplexet alkotnak, de az is tagadhatatlan, hogy az itt élő gerincesfauna igen jellegzetes tagokból áll. A zárt lakóterületek által kínált életlehetőségeket elsősorban a kultúrakövető fajok használják ki, amelyek széles tűrőképességükkel vagy rejtett életmódjukkal alkalmazkodnak a körülményekhez. Előbbi csoportba sorolható példának okáért a zöld varangy, a balkáni gerle, a molnárfecske és a seregély, utóbbiak közé a gyöngybagoly, egyes denevérfajok és a nyest. A pásztorépítmények (így a hodályok, istállók, tanyák), a gémeskutak, hidak és zsilipek, továbbá a sokszor hosszú ideig érintetlenül maradó építőanyaghalmazok, kőrakások már jóval nagyobb nyugalmat biztosítanak az élővilág számára. Közvetlen környezetük is hozzájárul ehhez, miután zömmel agrárterületek és pusztagyepek alkotják, amelyek egyúttal a táplálékkínálat terén is kitűnnek. Meglehetősen különleges fészkelőhely-típust jelentenek a főként már nem művelt homokbányák meredek falai. Egyetlen szűk eltérjedésű (sztenotóp) gerincesfaj, a partifecske jellemzi ezeket, amely költőüregeit telepesen készíti e