Endes Mihály- Harea Ákos: A Heves - Borsodi-síkság gerincesfaunája (Tiszai téka 2. Eger, 1987)
kezdetétől feltöltötte azt. A Borsodi-ártér beterítésében emellett a patakok is részt vettek. A Hevesi-ártér és a Borsodi-ártér egymástól való elkülönítése az irodalmi adatok alapján sem indokolt. A Tisza egykori, folyószabályozások előtti ártere északkeleti—délnyugati irányban fokozatosan szélesedik. így Ároktőnél még csak 3—4 km, de Atány—Kisköre között már 17—18 km-re tágul. Emellett azt is tudjuk, hogy az északabbra fekvő (borsodi) részek némileg magasabb fekvésűek, ami miatt kisebb területen és rövidebb ideig szenvedtek a tiszai árvizektől. Ezt igazolja az a tény is, hogy éppen ebben a vonalban észlelhető egy enyhe tereplépcső, azaz a tszf. magasság 96—97 m-ről 88—94 m-re csökken. A legutóbbi évek változásai a Kiskörei-víztározó létesítésére vezethetők vissza, ugyanis az óriási vízfelület kialakítása a kistáj déli (hevesi) részén nagy területveszteséget jelentett. Jelentős módosító tényezőnek tartjuk viszont azt a megfigyelésünket, hogy a hevesi táj ártérként értékelt részén — Kömlőtől déli és keleti irányban, a Görbe-éri csatorna két oldalán, valamint a Csincsa-csatornától délre — még széles és hosszú löszhátak húzódnak. Ezek a mai Tiszától is csak 6—7 km-re fekszenek, enyhe emelkedésük jól kivehető a terepen, s nyilvánvalóan összefüggenek a hordalékkúp legdélibb szárnyával, sőt azzal megegyező genetikájúak. Nagy valószínűséggel a Laskó építőmunkájának eredményeit láthatjuk bennük. Ugyanakkor például a hortobágyihoz hasonló nagjr, összefüggő szikespusztákat, (amelyek létrejöttében a Tisza úgyszintén döntő módon közreműködött) errefelé nem találunk. A változó terjedelmű szikes foltok elszórtan jelentkeznek, mintegy mozaikosan illeszkedve környezetükbe. Miután jelenlétük viszonylag mélyebb fekvést jelez, joggal feltételezhetjük, hogy a Tisza árvizei e területeken már csak időszakosan és ujjasán több ágra szakadva járhattak. Mindezek a tények azt sugallják, hogy a több önálló földrajzi kistáj feltételezése nem tükrözi a reális helyzetet. Bár a kétségtelenül meglévő szintkülönbségek és az ezzel járó eltérő környezeti feltételek következtében (itt elsősorban a folyószabályozások uátn megindult elszikesedésre gondolunk) az egyes területrészek élővilágában is mutatkoznak eltérések, összegzésként elmondhatjuk, hogy a megadott határvonalak között fekvő területen — amelyet Heves—Borsodi-síkságként határoztunk meg — az egyes területrészek (hordalékkúp-vidék és ártér) egymástól való — geomorfológiai megfigyelésekre alapított — elhatárolása környezeti viszonyaik alapján nem indokolt. Sőt a talajok, a növénytakaró, valamint az állatvilág tanulmányozása és az eredmények értékelése során arra a következtetésre jutottunk, hogy a Heves— Borsodi-síkság egyes „kistájai" (Hevesi-sík, Borsodi sík, Hevesi-ártér, Borsodiártér) ökológiai viszonyaikat tekintve szerves egészet alkotnak. Éghajlati viszonyok A vidék, akárcsak sok más téren, éghajlata szempontjából is jellegzetesen átmeneti karaktert mutat az Alföld és az Északi-Középhegység között. Azt általánosságban elmondhatjuk, hogy zömmel a meleg, mérsékelten száraz és mérsékelten forró nyarú éghajlati körzetbe sorolható. Felhőzetének évi átlaga mintegy 55%-ra tehető, a napsütéses órák évi összege pedig 1900—1950 között változik.
