Sugár István: A Közép-Tiszavidék két kéziratos térképe (Tiszai téka 1. Eger,1989)
azonban, hagy mérnökük a víz emelkedésénél és apadásánál, valamint szintezésénél mást, többet, lényegesebbet nem tehet, nem állapíthat meg. Lietzner János megítélése szerint további részletes vizsgálatot nem hozhat szóba, amíg a Tisza legalsó szakaszán, — ahol a folyam a Dunába torkollik, — nem fejeződtek be a mérnöki geodéziai munkálatok és a folyó térképe Heves és KülsőSzolnok vármegyékben el nem készült. Ennek következtében a megyei közgyűlés mindaddig nem tud a Tisza-szabályozás bonyolult és nehéz, de fontos ügyében konkrétéit határozni, amíg több szükséges adattal nein rendelkezik. Lietzner a nagy és tartós árvíz következtében még a szükséges szintezést ós a megkívánt térképezést sem tudta elkészíteni. De ugyanakkor megtudjuk, hogy a Tisza-térkép elkészítése ügyében 1783ban 6 héten át a terepen dolgozott, s ezért „extraordinarius fáradtságos útja" fejében a közgyűlés a ,, cassa domestica"-ból 70 forintot rendelt részére kifizetni. A vármegye pedig felvetette a Helytartótanácsnak, hogy a Tiszatérképek készítésekor „égetően szükséges a charta regalis beszerzése". W) A speciális térképrajzpapír megszerzésének igénye már jelzi: komolyan kezdetét vette a kettős vármegyében a Tisza-térképezés munkája. 1784-ben két vonalon folyt tovább a munka a Tiszánál. Részben a hajózás akadályainak az elhárításán dolgoztak, részben pedig megindult a rendkívül bonyolult, s méretét és jellegét tekintve addig soha nem végzett méretű geodéziai felvétel, súlypontilag a vízitérképezés a nehezen járható terepen. Mindjárt az esztendő elején, január 19-én a Helytartótanács úgy intézkedett, hogy — mivel a vontató hajók vontatói ellen nagyon sok a panasz, mert azok általában csavargó, állandó lakhely és foglalkozás nélküli férfiakból verbuválódtak, — ott ahol azt a folyópart állapota megengedi, a szomszédos helységek lovai vontassák a hajókat. Ezért azután elrendelték, hogy az alulról felfelé vontatott hajók által használt folyópartok állapotát a vármegyei mérnöknek meg kell vizsgálnia. Ahol pedig a vontató ösvény (..sémita attractoria") van, ott az a jövőben alkalmas legyen a lóvontatásra. A helyszíni vizsgálatra kiküldött Lietzner János 1784. március 30-án arról tett jelentést, hogy ahol ugyan a folyópart természete folytán („a natura") parti út (,,via rippalis") céljára alkalmas lenne, de azt a Tisza árvize miatt lehetetlen megközelíteni. Azonban az eddig rendszeresen készített revíziós táblázatok, melyek a folyó és a part állapotáról nyújtanak idevágó pontos tájékoztatást, azt tanúsítják, hogy nem csupán kevés helyen alkalmas a Tiszapart ,,a natura" vontató útra („via tractali"), de nem is lehet azt arra a célra alkalmassá tenni. Arra pedig csakis abban az esetben kerülhetne sor. ha előzetesen a folyó csaknem „intollerabilis" kanyargós lefutását és az egész Tiszát szabályozták volna/' 7 1784 szeptemberében ismét napirendre került a Tisza hajózhatóságát akadályozó bedőlt és az árral elsodort fatörzsek eltávolítása és az elszaporodott hajómalmok szakszerű felülvizsgálata. A Helytarlótanács az 1751. évi XIV. törvénycikk alapján úgy rendelkezett, 46. HmL. IV-1 a. 41. rsz. kötet 379-381. 47. HmL. IV.-l/b. Nr. 1784:119.
