Garmier, Jean-François: Párizsi divat 1890-1945. Kiállítás a Château-Chinon-i Musée du Costume gyűjteményéből (Franciaország) (Eger, 1999)

BEVEZETES

Minden kornak megvan a maga nőideálja: a középkorban az apró formákat, a XVII. században a fényűzést, a Direktórium alatt a hosszú sziluetteket, az 1900-as években a darázsderekat kedvelték.

A XX. század, a teljes szakítás kora, felszabadítja a testet a ruha alatt. A hagyományos értékek újraértelmezése, a nők fokozatos egyenjogúvá válása megteremtik azt a környezetet, amelyben megszületik a modern öltözködés a maga egyszerűségével, praktikusságával és az évszázados tabuk elutasításával.

A női divat ekkor lép történetének legforradalmibb korszakába. A női test apránként megszabadul az őt fogva tartó és átformáló kötöttségektől. A szabásminták egyszerűsödése, a technikai fejlődés, melynek révén olcsó szövet állítható elő, a képi terjesztés lehetővé teszik az újdonságok eljutását minden társadalmi osztályhoz és a divat széles rétegekben való elterjedését.

Az egri Dobó István Vármúzeum 1997-ben Château-Chinonban megrendezett “Hagyományos viseletek és textilek Magyarországon” címet viselő kiállítása viszonzásaként a Kosztüm Múzeum azokból a ruhagyűjteményeiből válogatott, amelyek segítségével végigkövethetjük a fejlődés ezen állomásait a XIX. század végétől a II. világháborúig.

Jean François Garmier igazgató

Musée du Costume Château-Chinon