Bujdosné Pap Györgyi et al.: Kisváros a felhők fölött… Eger a polgárosodás útján. Időszaki kiállítás (Eger, 2012)
Fürdőkultúra Eger egyik legnagyobb természeti kincse a föld mélyéből előtörő radioaktív hévize. A nagy bőséggel feltörő termálforrások körül az egymást követő századok során a kor fürdőkultúrájának, igényeinek és ízlésének megfelelő fürdők létesültek, s a gyógyvizet az adott kor orvostudományának színvonalán betegek gyógyítására használták. Az első adatunk, mely Egerben fürdő működését tanúsítja, 1448-ból származik. Az egri fürdők történetének kétségtelenül legérdekesebb s legjelentősebb korszaka a török hódoltság alatti virágzása volt, azonban az egri fürdőkultúra a 18. század első felében lehanyadott. Markhot Ferenc Heves és Külső-Szolnok vármegyék főorvosa 1764-ben tudományos alapossággal vizsgálta meg és igazolta az egri vizek gyógyító hatását. A 19. században Pyrker János László érsek lett az első igazi gazdája az egri termálvizeknek. A fürdőt fejlesztette és megépítette az ún. érseki fürdő épületét. Az egri hévíz gyógyhatásának híre az ország különböző részeiben sok orvos és beteg érdeklődését keltette fel ezekben az évtizedekben. „Az egri termálvíz előnnyel használható a nyálkahártyák hurutjánál és gyulladásánál. A különböző bőrbetegségek, mint a sömör, viszketegség, valamint az idült fekélyek fürdő hatására szépen gyógyultak.” A meleg vizű fürdőket dr. Szmrecsányi Lajos egri érsek 1914-ben Eger városának aj ándékozta.
