Petercsák Tivadar: Fél évszázad műtárgyai. A Dobó István Vármúzeum jubileumi kiállítása (Eger, 2008)

Nagy-Eged

iWiro&zlíeri ídepllámraifáifal à szKtta-M feudi, W14

1974-ben a késő-bronzkor, kora vaskor időszakából a Nagy-Egedről szőlő alá forgatáskor kerültek napfényre leletek. Hasonlókat gyűjtöttek Szőlőeske, Nyerges-tető és Almár-völgy lelőhelyeken. Az Eged hegyen lándzsahegyet találtak, melyek a vármúzeum gyűjteményébe kerültek.

Keletről özönlöttek vidékünkre a szkíták, akik már ismerték a fazekaskorong használatát. Félelmet nem ismerő harcosok voltak. A Nagy-Eged déli lejtőjén szőlőtelepítés közben akadtak temetőjükre és Fodor László régész 61 sírt és nyolc gödröt tárt fel. Négy sírban találták az elhunyt csontvázát nyújtott, fekvő helyzetben. Több zsugorított temetkezést is feltártak, ami azt jelenti, hogy felhúzott karokkal, lábakkal volt a sírban az eltemetett, mintegy alvó helyzetben, de a sírok többsége hamvasztott, urnás temetkezés volt. E temetési rítus része volt, hogy a sírokra nagyobb mészköveket is raktak. A temető további érdekessége, hogy általában a férfiakat hamvasztották el. A sírokból több fegyverlelet került elő. A 61 sír közül mintegy 22 mellé temettek különböző fegyvereket (egyszerű és díszített köpűjű vaslándzsák, fokosok, kések stb.). Az egyik ilyen hamvasztásos sírban a fegyverek mellett egy jellegzetes csikózablát is eltemettek.

A feldolgozott leletek alapján a temető kora a Kr.e. 5-4. századra datálható. A temető leletmentésének egy ik érdekessége volt még, hogy a szkíta temető mellett vaskori telep van. A Kr.e. 4. században nyugatról jöttek a kelták, meghódították az itt élő lakosságot, s pár évtized múlva az ő kultúrájuk lett az uralkodó s a régészeti emlékanyagban kelta leleteket találunk.

Rovátkás, vonaldíszes és bütykös karperec ie. 5-4. század

Csikózabla ie. 5-4. század

8