Kerekešová, Sylvia et al.: Főúri terítékek az Andrássyak asztalán. Kiállítás a Szlovák Nemzeti Múzeum Betléri Múzeumának gyűjteményéből (Eger, 2003)
egyházközségek gyertyatartókat, kelyheket és paténákat rendeltek templomaik számára. Az ónból készült tálak, tányérok, kannák, korsók, kupák és evőeszközök rövid idő elteltével a városi polgárok háztartásainak is nélkülözhetetlen tartozékaivá váltak. Azonban az ón tárgyaknak nagy hátránya volt, hogy lágyabbak voltak az ezüstnél, ebből adódóan a tányérok felületét erősen megviselték az étkezésekhez használt kések, és így gyakrabban kellett cserélni azokat. Ezt a gondot sikerrel oldotta meg a kerámiaipar látványos fejlődése és fellendülése. Európa a fajanszkészítés technológiáját a mórok révén ismerte meg. A kezdetben Spanyolországban, Itáliában és Franciaországban működő műhelyek hatására egymás után jöttek létre a fajanszot gyártó manufaktúrák, melyek termékei hamar elterjedtek. Ezek közül hosszú ideig a hollandiai Delft városában előállított, minden igényt kielégítő készítmények voltak a legkiválóbbak és a legkeresettebbek, de a legdrágábbak is. A korabeli magyarországi piacot leginkább a habán mesterek és a jónevű holicsi manufaktúrák látták el. A gazdagabb családok Európa-szerte a Kínából származó ét- és teáskészleteket részesítették előnyben, amelyeket kiváltságos társadalmi hejyzetük, gazdagságuk és kifinomult ízlésük bizonyításaként vitrinekben tettek közszemlére. Jelentős változást hozott a tea-, csokoládé- és kávéfogyasztás széles körű elterjedése, melynek következtében megjelentek a divatos italok elkészítését, tálalását és fogyasztását szolgáló készletek. 7 Kassai keménycserép tálalókészlet Magyarország. 19. század eleje Adriaen Pynacker delfti mester jegye 17. század vége Gazdagon díszített delfti köretestál Hollandia, 17. század vége
