Kerekešová, Sylvia et al.: Főúri terítékek az Andrássyak asztalán. Kiállítás a Szlovák Nemzeti Múzeum Betléri Múzeumának gyűjteményéből (Eger, 2003)
Az étkezési szokások és a terítékek története az ókori egyiptomi, görög és római időkig vezethető vissza. Az egyes korokra jellemző étkezési kultúra hűen tükrözi az adott kor szellemiségét. Minden korszak létrehozta a maga stílusát, és bár az étkezés és az azzal kapcsolatban kialakult változatos szokások egyidősek az emberrel, a kerámiából és az ezüstből készült asztalneműk többsége a 16. század utáni időkből maradt fenn. Míg a korábbi időszak mindennapos étkezései és alkalmankénti nagy közös lakomái egyaránt a nemesi udvarházak, kastélyok és várak tágas termeiben zajlottak, a 16. században már kialakulóban volt a kisebb és meghittebb hangulatú helyiségekben való étkezés, s csak valóban kivételes alkalmakkor terítettek asztalt a tágasabb termekben. A tehetős családok és vendégeik ezüst tálakból és tányérokból, ezüst evőeszközökkel fogyasztották étkeiket. A komoly értéket képviselő étkészleteiket gazdagságuk demonstrálása szándékával központi helyen álló, üveges tálalókban tárolták, s tették közszemlére. Ez a fokozatosan, de széles körben elterjedt szokás a 20. századot is megélte. A lakosság szinte minden rétege, étkezéseihez egyszerű, ónból készült edényeket használt, italait pedig cserépkupákból, majd üvegpoharakból fogyasztották. A I 7. században az asztali edények, tányérok és tálak döntő többségének alapanyaga még a „szegények ezüstjeként” is emlegetett ón volt. Gyakran készítették ónból a templomi szertartások során használt tárgyakat is. A szegényebb 5 Fajansz étkészlet Magyarország, 18. század második fele Habán korsó Magyarország. 1754
