Kerekešová, Sylvia et al.: Főúri terítékek az Andrássyak asztalán. Kiállítás a Szlovák Nemzeti Múzeum Betléri Múzeumának gyűjteményéből (Eger, 2003)
Berlini kétrészes fehér mázas sótartó Németország, 19. század vége Meisseni teáscsésze zavarják az étkezés élvezetének hódolókat. A feltálalt fogások kellő hőfokát biztosítandó az étellel teli tálakat melegítőkre hejyezték, az éppen sorra kerülő tányérokat pedig előmelegítették. A 18. század elején az Erős Ágost szász választófejedelem megbízásából kísérletező Ehrenfried Walter von Tschirnahausen gróf, és munkatársa, az alkimista johann Friedrich Böttger meglelték a porcelánkészítés titkát. A Drezdához közeli Meissenben korszerű porcelángyárat alapítottak, amely a kezdetektől meghatározó és irányadó szerepet játszott a kontinens porcelángyártói között. A Meissenben készült termékek óriási hatással voltak a bécsi, velencei, nápolyi, nymphenburgi, berlini, sevresi, koppenhágai és a szentpétervári műhelyekre és manufaktúrákra. A terített asztalokra díszítésként gyakran kerültek ezüstből vagy cukorból készült figurák. Ezeket is felváltották a porcelánból készült apró szobrocskák, amelyek gyártásában szintén a meisseni gyár jeleskedett. Az ott készült bájos porcelán díszek sorában Johann Joachim Kandier mester barokk szobrocskái voltak a legértékesebbek. A mitológiai jeleneteket, pásztorokat, szerelmespárokat és kínaiakat ábrázoló alakok mellett megtaláljuk a rendkívül népszerű színházi jeleneteket és komédiásokat, valamint a karneváli hangulatot idéző darabokat is. Az ezüstneműk gyártása az ezüst széles körű elterjedése és az iránta érdeklődő fizetőképes megrendelők számának gyarapodása révén a I 7. Németország, 19. század és a 18. században érte el csúcspontját. A barokk
