Barna Gábor szerk.: Csépa Tanulmányok gy alföldi palóc kirajzás népéletéből 2. (Tematikus és lokális monográfiák Eger, Szolnok, 1982 )
Barna Gábor: Mészáros Mihály, a csépai halottlátó
megölik, nem hozzák világra, meg a papok. Mer a papnak is papnak kéne lenni, oszt az is mind vétkező ember. Ezek a legbűnösebb emberek, akik a gyereket nem szülik meg, meg a papok, akik úgy élnek, ahogy nem szabad vóna." - „Szentembernek is hittak. Vót aki így hítta. A csipai szentember, így hittak. Ilyen jelzője vót. Nagyon vallásos vot. De nem olyan, hogy minden nap templomba vót, de minden vasárnap. Természetesen a gyerekektű is megkívánta, hogy minden vasárnap templomba menjenek. Egész életiben nagyon vallásos ember vót. Soha nem hallottuk káromkodni, az biztos. Azt elítélte. Amikor úgy hozzánk került, oszt apa néha elkáromkodta magát, júj de nem szerette."^ „Lánya, meg három fia vót. Szerette a családját, nem vót velük soha semmi bajuk se... Templomba nem nagyon járt, inkább a felesége. Ugye abba az időbe nagy di75 vat vót, hogy felöltöztek Mária-asszonynak, tiszta fehérbe mentek a templomba. Mészáros Mihály ritkán mozdult ki falujából, Csépá ról. Esetleg elment Tiszaf öldvár ra, ahol a szolgabírói hivatal működött, vagy Kunszentmártón ba, ahol a járásbíróság volt, hivatalos ügyeit intézni. Ezen kívül búcsúkra járt. „Búcsúkra a szentkúthoz / Eélegyháza szentkút/ elment, oda járt. Csak oda ment, meg a nagy búcsújáró helyekre: Radná ra, Besnyö re, ezekre a helyekre."' 7 Mészáros Mihály csak a halottakról beszélt, mással nem foglalkozott. Az élőkről, a Kunszentmártoni Hiradó névtelenül megjelent cikke szerint, nem beszélt. A cikk csépa i hagyományra hivatkozik, miszerint egy alkalommal „egy Nagy Elekné nevü csépa i asszonynak... azt mondotta, hogy három nap múlva meghal a férje. A falu kinevette Mé s zaros Mihályt , mert Nagy Elek maga volt a megtestesült egészség..., de a jövendőlés mégis beteljesedett, mert a harmadik nap hajnalán borotvával a nyaicát átvágta s meghalt." A községben és környékén ugyan sokan úgy vélték, hogy a betegségek és rontás gyógyításához is ért. Ezért gyakran ilyesmi bajaikkal is felkeresték. „A boszorkányokat elítélte valójában. Mondták, hogy megverték szemmel, kereszteljen ra Mihály bácsi! De ilyen dolgokkal nem foglalkozott. Ezeket a boszorkányokat elítélte, mikor mentek hozzá, hogy csináljon valamit. Nem is foglalkozott ilyen dol77 gokkal." ' A holtakról azonban sokat beszélt. „Vidékrül jöttek hozzá, a halottlátóhoz, emberek. Hallottam, mikor ment valahova, oszt kérezkedtek föl hozzá a szekérre. Azt mondta, nem veheti fel, mer nem bírják a lovak. Hogy a halottak rajta vannak a kocsi ján."^ „Azt is mondta Mihály bácsi, hogy ha vizet húzunk, ne sajnáljuk, löccsentsenek ki egy kicsit, egy kis vizet a földre, mer ott várják a lelkek. Szomjasak. S 79 láttuk is, hogy issza be a főd."' 7 Ez a képzet általánosabban is ismert. „Az anyósom mondta, hogy állandóan legyen víz az asztalon, mer van olyan /lélek/, aki szomjas. Hát a jó Isten tudja." „Azt mondta / Mészáros Mihály /, hogy búcsút járnak a halottak." dl Kádár Lajos író, aki a közeli Bokros hagyományait nagymértékben fölhasználta, írásaiban említi, hogy a halottak lelkei csak akkor jelenhettek meg a csépa i embernél, ha már az Úr ítélőszéke előtt megjelentek, s keresztül estek már a „nagyszámadáson". Gsépá n szinte mindenki tud Mészáros Mihály , a halottlátó, és egy Pál bácsi nevű kiskunfélegyházi szentember kapcsolatáról. Egyesek úgy tudják, hogy annak adta át a tudományát is. Pál bácsit nagy hajú, palástban /köpönyeg/ járó embernek ismerték. Kettejük barátságáról, Pál bácsinak csépa i tartózkodásáról több, figyelemre méltó történetet jegyezhettünk fel. Az alábbi történetben János bácsi néven említik. „Vót neki egy barátja, milyen János bácsinak hittak? Nem tudom. Annak vót egy nagyon pici kis kutyája. Oszt azt mondta ez a János bácsi nálunk, hogy ... a mamának, Kati néninek hittak. Fehér Katalin vót neki a neve. Aszonta: - Katikám,
