Barna Gábor szerk.: Csépa Tanulmányok gy alföldi palóc kirajzás népéletéből 2. (Tematikus és lokális monográfiák Eger, Szolnok, 1982 )
Örsi Julianna: Lakodalmi szokások Csépán
sal s egy üveg borral kínálták meg őket. Húztak részükre egy nótát. Ilyenkor azzal táncolhattak, akivel akartak. Ha azonban korommal bekenték magukat, a vendégek húzódoztak a közelükből. A lakodalmi alakoskodókra ma már alig emlékeznek Csépán . Az egyik lakodalomban medvé nek öltözött valaki /suba és álarc volt rajta/. A vállára vett egy koszorúslányt és úgy ment be a terembe. Csépán nem tudnak a halottas .játékr ól, a szomszédos Tiszasas on elevenen él az emlékezetben. E községben a gólyán ak öltözött alakoskodó is megjelent a lakodalomban. Almenyasszony bevezetésére éjfél körül is sor kerülhetett Cibakházá n és Csépán . Éjfélkor a vendégsereg szórakoztatásáról áttevődik a hangsúly a menyasszonyra, akinek családi állapota a házasságkötéssel megváltozik. Az őt ünneplő közösség az új szerepbe való lépését hangsúlyozza a menyasszony-, illetve újasszonytánc okkal, a kontyolás sal. A menyasszonytáncot az egész Tiszazugban fehér ruhában járják. E táncot a vőfély kezdi, azután a vőlegény násznagya, majd a menyasszony násznagya táncol vele. Őt követik a szülők, testvérek, rokonsági fok szerint minden vendég. Legutoljára a vőlegény kapja meg táncra a párját. A pénzes menyasszonytáncban benne van a közösség segítése. A két násznagy rostába gyűjtötte a pénzt, majd a menyasszony ruhájába borította. A rostába vetett pénz összegét befolyásolta, hogy adója milyen rokonsági fokban állt az új párral, illetve hogy milyen tehetős volt. Ez a pénz az új párré lett. Ma már koldulásnak tekintik, de elvétve még megtartják a pénzes menyasszonytáncot. A segítést inkább ajándék adásában fejezik ki. A Csetényi Mihályné által megfigyelt lakodalomban az új pár 48050 forint értékben kapott ajándékot, míg a lakodalom kiadása 25040 forint volt. nA tiszakürt i öregszőlőb en szokás volt a század elején, hogy menyasszonytáncI kor gyufával megnézték, hogy sánta-e a menyasszony. Igessük meg a menyasszonyt! mondogatták és hányták a gyufát." A menyasszonytáncot követte a menyasszony felkontyolása , memyacskeruhába öltöztetése. E műveletet a belső szobában, az ún. komráb an végezték a csépa i nyoszolyóasszonyok. Jelen volt egy-két koszorúslány, ma a varrónő is. A kontyoló ruha piros pettyes volt. /Rózsás vagy babos is lehetett./ Kendő, kötény és papucs tartozott hozzá. Bár a ruha anyaga, mintája megváltozott, de a piros szín ma is döntő e viseletben. Átöltözés után a vőfély vezette be az új párt. /25. kép/ Az új aszszony táncában is minden vendég részt vett. /26. kép/ A vőfély szolgálata ekkor ér véget /hajnali 2-5 óra/. A menyasszonyfektetés ről ma már csak annyi tudható meg, hogy az ifjú férj párját a padlásra vagy a komrába vitte. „Aki hamarabb lefekszik, az hal meg elsőbb" - tartják a csépa iak. Az új pár első feladatai közé tartozik a vendégek tésztával, borral vagy likőrrel való körbekínálása. E szokás Alföld-szerte megfigyelhető a mai lakodalmakban is. /27. kép/ A lakodalom másnapján adódó munkákból /takarítás, kölcsönkért tárgyak viszszaszolgáltatása/ már az új asszonynak is ki kellett venni a részét. Már az új család tagjaként vett részt a káliátón , amelyet szülei másnap vagy egy hét múlva rendeztek a vőlegény családja számára. A hérész terminológiát a csépa iak nem ismerik. Csak a vőfélyek elmondásából tudjuk, hogy az ő feladatuk volt éjfélkor a hérészes ek elvitele a lakodalmas házhoz. /Ők a menyasszony szülei, rokonai./ A tiszasas i legény is éjfélkor megy az első koszorúslegény társaságában a kárlát ős ökért. Tiszakürt ön is éjfélkor mentek hórészbe. Cibakházán pedig külön lakodalmat tartottak a menyasszonyos háznál és kü-
