Barna Gábor szerk.: Csépa Tanulmányok gy alföldi palóc kirajzás népéletéből 2. (Tematikus és lokális monográfiák Eger, Szolnok, 1982 )
Örsi Julianna: Lakodalmi szokások Csépán
lábast vasháromlábra vagy téglára helyeznek a tűz fölé. A vőfély feladatai közé tartozik az érkező vendégek beköszöntése , az ülésrend kialakítása. A főhely a menyasszonyt és a vőlegényt illeti meg. Mellettük ma a násznagyok és feleségeik ülnek. Régen a menyasszony oldalán az első koszorúspár, a vőlegény oldalán a második koszorúspár foglalt helyet. A két násznagy helye az asztal két végén volt. A menyasszony rokonai a menyasszony oldala felőli asztalnál, a vőlegény rokonai a vőlegény oldalán lévő asztalnál ültek. Arra is van adatunk, hogy ezen belül az asztal egyik oldalán a férfiak, a másik oldalán - velük szemben - a nők helye volt. A koszorúspárok - inkább csak a koszorúslányok - a főasztálnál az új párral szemben foglaltak helyet. E kiemelt hely illette meg a papot, tanítót, jegyzőt, orvost is. A mai ülésrend szerint itt találjuk a szülőket, a nagyszülőket. /3. ábra/ A zenészeknek a szoba vagy a sátor sarkában külön asztalt terítettek. A második terítésnél szokott enni a szakács, szakácsnők, a vőfély és esetleg az asztalnál nem fért gyerekek. Az étkezés előtt imádkoztak. Az első tál ételt a vőfély vers kíséretében az új pár elé tette, a másodikat a násznagyok kapták. /23. kép/ A felszolgálásban a koszorúslegények, ma a szakácsnők segítenek. A koszorúslegényeket a vőfély e feladatra a fentebb közölt tréfás verssel kérte fel. Bár a Nagykunságban is ők szolgáltak fel még az 1950-es években is, de verbuválásukra nincsen adatunk. A menyasszony és a vőlegény a század eleji lakodalmakban egy tálból ettek, hogy házasságuk felbonthatatlan legyen. Mások szerint azért kellett egy tányérból enniük, hogy jó hízójok legyen. E szokás minden tiszazugi községben gyűjthető. Az egy tányérhoz Nagyrév en csak egy kanalat adtak. Termékenység varázsló szimbólumként a birka farkát is az új pár elé tették e vidéken. Tiszasas on „a birge farkára pirospaprikát húztak és bevitték a menyasszonynak". Tiszaug on és Tiszakürt ön pedig külön csináltak egy nagy csigát a menyasszony részére. Vacsora alatt a vőlegény nem tette le a kalapot, ezzel jelezve, hogy „ő viseli a kalapot". Vacsora után a termet átrendezték. Kihordták a felesleges asztalokat, székeket. Csak a fal mellett hagyták meg a lócát. Meghagyták azonban a násznagyok helyét, amelyet éjfélig nem volt szabad elhagyniuk. Őrizniük kellett a menyasszonyt, akinek egyesek szerint éjfélig nem volt szabad táncolnia a vőlegényével. A vőfély, ha meglátta, zálogot kért. Ha nem vette észre, őt büntették meg. Az Ítélőbíró a rendező násznagy /a vőlegény násznagya/, a zsandár a vőfély. A násznagy feladata a menyasszony ellopásának megakadályozása is. Ezzel a legények ma is a Tiszazug valamennyi községében megpróbálkoznak. Ha akciójuk sikerül, a vőlegény násznagya bíráskodik. A menyasszony cipőjére is vigyázni kell, mert ha ellopják, csak pénzért adják vissza. Ma Alföld-szerte meglévő szokás, hogy a menyasszony csomagot kap . /24. kép/ A sok rétegű papírgöngyölegből Csépán is rendszerint egy kis játékbaba kerül ki, utalva a gyermekáldás kívánására. Nagyrév en a menyasszony széke alá babát, Cibakházán tojást csempésznek ugyanezen célból: nMegtojt a menyasszony!" "jjggpg^ázott a menyasszony!" A fiatalok biológiai feladatát jó kívánságokban is megfogalmazza a közösség. nÁldjon meg a jó isten 8-10 gyerekkel!" - így tettek a csépai öregek, „íjjasodjatok, fijasodjátok, mint a csicsóka!" - kurjantotta el valamelyik vendég. „A gazdaasszonyok tányérba leborítva vitték be az új párnak a csicsókát: Szaporodjatok, mint a csicsóka!" A lakodalomban mindig megjelentek hívatlan vendégek is, akiket a Tiszazugban szűrösök nek neveztek. Általában fiatal legények voltak. Egy tányér paprikas-
