Barna Gábor szerk.: Csépa Tanulmányok gy alföldi palóc kirajzás népéletéből 2. (Tematikus és lokális monográfiák Eger, Szolnok, 1982 )

Örsi Julianna: Lakodalmi szokások Csépán

időközben meghalt, temetését lakodalomhoz hasonlóan rendezték meg. Az 1910-20-as évekből megmaradt búcsúztatók ezt egyértelműen megfogalmazták. A visszaemlékezések is erre utalnak: „A temetési menet majdnem úgy nézett ki, mint egy mennyegzői felvonulás

". Az ilyen halottat fehér menyasszonyi ruhában, koszorúval, fátyollal temették el. /2. kép/ A koporsót a vőlegény barátai, a koszorúslegények vitték. A szülők után ment a menetben a vőlegény

, aki egy tányéron, tálcán vagy párnán koronaállású mirtuszkoszorút vitt. Voltak koszorúspárok

. Muzsikaszóval temettek. /A zenés temetés legtovább a cigányoknál maradt meg./ A temetés után „olyan volt, mintha ellakták volna a lakodalmát : ettek, ittak, beszélgettek". A halotti toron a koszorúslányok a koszorúslegények mellett ültek. A főhelyre a halottnak tettek egy tányért /bele egy pár kanál ételt/, mellette a párja ült. A jegyben maradt meggyászolta halott társát /3-6 hónapig/. STAFÍRUNG, MÓRING, AJÁNDÉK A lányos szülők feladata, hogy gyermekük férjhez menetelére készen álljon a stafírung

. Szegény családoknál a lányok több éves szolgálatot vállaltak /főként Kecskemét

re mentek el szolgálónak/, hogy be tudják szerezni a stafírungot. A férjhez menő lány családjának vagyoni helyzetét a stafírung nagysága tükrözte. így emlékszik vissza az egyik tobányi szegény asszony: „Én nagyon keveset kaptam: 2 párnát, 1 dunnát, 1 sütőabroszt, 3 törülközőt, 3 szalvétaruhát, 3 fehéringet, 3 hálófelöltőt, 1 fehér ágyhuzatot, 1 csíkos ágyhuzatot, 3 ünneplőruhát, 1 ágyat, 1 asztalt, 2 széket és egy kaszlit." Az 1910-es években a legelfogadottabb stafírung nagyság a 6 párna, 2 dunna, mindenből 6 darabos garnitúra, 1-2 ágy, 1 szekrény, 1 asztal, 2 szék, 1 sublet volt. E középparaszti tehetőségnek megfelelő mennyiség Összegyűjtésére törekedtek még a cselédlányok is /elsősorban a vászonneműre vonatkozik e törekvés/. A falu legvagyonosabbjai és a polgári életvitelt képviselő családok 24 darabos garnitúrás stafírungot, szobabútort és konyhabútort adtak leányuk nak. Az állami alkalmazottaknak /csendőr/ ezt a kaució

t szabályzat írta elő. A menyasszonyágy vitele a századfordulón még ünnepnek számított a faluban, de ünnepélyességét hamar elvesztette. A lakodalom előtti nap a vőlegény komái /barátai/ lovaskocsival mentek érte. Útközben dalolták: „Most viszik a menyasszony ágyát..." A móringolás is ismert Csépán

. Móring alatt azt az egyezséget értik, amelyben az egyik fél kötelezettséget vállal, hogy házastársának bizonyos összegű pénzt ad, földet, szőlőt, házat irat a nevére. Móringot elsősorban özvegyasszonyok kértek második házasságra lépésükkor. A mai lányok sem mennek stafírung nélkül férjhez. A fehérneműkről és ágyneműkről azonban áttevődött a hangsúly a bútorra. Teljes szobabútort, esetleg konyhabútort visznek a házasságba. E berendezési tárgyak megvétele elsősorban a leány szüleinek a feladata. Napjainkra igen jelentőssé vált a lakodalmi ajándékozás. Ezen ajándékoknak részben stafírung kiegészítő szerepe van. Ezzel a közösség részben mentesíti a szü löket ilyen irányú kötelezettség alól, másrészt hozzájárul a közös ünneplés, a lakodalom költségeihez

. Egy nagymama két unokájának házasságkötésekor feljegyzett adatait mutatjuk be. Megtaláljuk a kiadások között a lakodalomhoz való hozzájárulást, a stafírungot 13 és a nagymama ajándékát. ^