Barna Gábor szerk.: Csépa Tanulmányok gy alföldi palóc kirajzás népéletéből 2. (Tematikus és lokális monográfiák Eger, Szolnok, 1982 )
Örsi Julianna: Lakodalmi szokások Csépán
Az egész család jelenlétében és részvételével folyt a beszélgetés. Ilyenkor kártyáztak is. Ha megkínálták a legényt, az leggyakrabban visszautasította: tl Nem kell, mert most ettem". Erre a válasz: „Jól félj, mert megétetünk !" A megétetést , mint szerelemvarázslást ismerik a faluban. „Attól tartott a legény, hogy nem tud többet elmenni a háztól." E hiedelmet félretéve is esetleg bort vagy süteményt fogadhatott el a csépa i legény. A vacsora elfogadása szégyennek számított. A lány a legényt távozásakor kikísérhette a kiskapuig. Kettőjük beszélgetését legtöbbször valamelyik szülő szakította félbe: „Gyere be kisjányom, mert megfázol!" Ha a lány anyja kísérte ki, abból megérthette, hogy nem kedves vendég. A komoly udvarló a lánynak ajándékot is adhatott. Elsősorban vásárkor és búcsúkor ajándékozta meg a legény kedvesét. A lány udvarlója lakására házasságkötése előtt nem mehetett. Néhány idősebb adatközlő még emlékszik az udvarlásnak arra a módjára, hogy a legények cimborákk al együtt mentek egy lányhoz beszélgetni. A század elején a több éves udvarlás nem volt gyakorlatban. Néhány adatunk azonban arra vonatkozólag is van, hogy a fiatal már gyermekkorában kiszemelte a jövendőbelijét. A komoly udvarlástól a házasságkötésig rendszerint csak néhány hónap telt el. Adatközlőink nagy részének leány- illetve legényélete az első világháborúra esett, ami nagyban befolyásolta, meghosszabbította az udvarlás és a jegyesség idejét, valamint a házasodási kort. Anyakönyvi mintavétel alapján tudjuk, hogy a 18. század végén a csépa i lányok többsége 15-18 éves korban ment férjhez, míg a legények házasodási kora 1830 év között elég egyenletesen oszlott meg. /1-2. táblázat/ A palóc Mátraderecske , a Heves megyei betelepítésű Nagyiván , és a kiváltságos református Karcag házasodási kor mutatóit összevetve a csépa i adatokkal közös jellemzőnek találjuk, hogy a férfiak 18 éves koruk előtt, a nők 14 éves koruknál hamarabb egyáltalán nem kötöttek házasságot. Az itt közölt adatok azért is fontosak, mert bemutatják, hogy a II. József-féle házasságjogi törvény, amely a házasságkötést a férfiak esetében a 24. életév betöltéséhez kötötte, a megfogalmazása idején egy korábban meglévő tendenciát, de nem kizárólagos gyakorlatot rögzített. A bemutatott települések vőlegényeinek 40-75 %-a ugyanis 24 évnél fiatalabb volt. /Ez az arány még nagyobb, ha az özvegyemberek házasságkötését nem vesszük figyelembe./ A csépa i férfiak házasodási korára a viszonylag egyenletes megoszlás jellemző, míg a derecskéi legények nagy többségükben 20 éves koruk előtt, a karcag iak 24 éves koruk után kötöttek házasságot. A nők 70-90 %-a ebben a korban a 20. életévük betöltése előtt ment férjhez. A csépai adatok leginkább az alföldi településekéhez hasonlítanak . Ha a házasságkötő felek közötti korkülönbséget vesszük szemügyre Csépán . a következőket állapíthatjuk meg: a vőlegény mindig idősebb a menyasszonynál . 1-2 év a korkülönbség 26,1 %, 3-5 év 22,83 % esetében. A vőlegények 34,78 %-a 6-10 évvel idősebb a menyasszonyánál a vizsgált időszakban. Bár a házasodási korra vonatkozó történeti anyaggal a 19-20. századból nem rendelkezünk, úgy véljük azonban, hogy a házasodási kor néhány évvel eltolódott. E század elején már a lányok többsége 18-20 éves korában ment férjhez, a legények a katonaidő kitöltése után kötöttek házasságot. Mind a mai napig az a szemlélet érvényesül, hogy a férjnek idősebbnek kell lenni, mint a feleségnek. „Az én uram két évvel fiatalabb volt mint én. Ha én ezt tudtam volna, de nem kérdeztem meg. Majdnem elválás lett belőle." E csépa i asszony véleménye is tükrözi a párválasztásnak a korkülönbségre vonatkozó szabályát.
