Barna Gábor szerk.: Csépa Tanulmányok gy alföldi palóc kirajzás népéletéből 2. (Tematikus és lokális monográfiák Eger, Szolnok, 1982 )

Örsi Julianna: Lakodalmi szokások Csépán

Az emberi élet fordulói közül a legszínesebb, leglátványosabb a házasságkötéshez kapcsolható eseménysor. Ez nemcsak az érintett két fél, de annak családja, rokonsága számára is jelentős. A vérségi alapon szervezett összejövetelek közül ez a legnyitottabb, gyakran 200-300 személyt /nem számítva a menyasszonynézők nagy seregét/ érintő esemény. Egy-egy házasságkötés és az ahhoz tartozó lakodalom tehát az egész faluközösség ügye. A faluközösség ellenőrző funkciója jól érvényesül. Ebből is ered, hogy a lakodalom napjainkban is a leginkább megszervezett, s a hagyományos szokáselemeket leginkább őrző közösségi ünnep. Tanulmányunk a csépa

i lakodalom leírását és elemzését vállalja. Ez az elemzés több szempontot vesz figyelembe: egyrészt a házasságkötés megünnepléséhez kapcsolt szokáselemek változását időben követi nyomon, másrészt ezen elemek földrajzi elterjedtségére is utal. Ezen összevetés célja annak megvizsgálása, hogy e 18. században elsősorban palócföldről betelepült falu lakodalmi szokásaiban őriz-e palóc sajátosságot, illetve hogy mennyire vált tiszazugivá e település kultúrája ós a tiszazugi lakodalom sajátosságai alapján a Tiszántúl mely részével mutat rokonságot . PÁRVÁLASZTÁS A párválasztás nemcsak a két fiatal ügye. A családon keresztül az egész faluközösség érvényesíti törvényét. „Mindenki ismerte egymást. Mindenki tudta, hogy ki való hozzá. Ritka volt az, hogy egy szegény lány szóba állt egy gazdagabb fiúval, mert tudta azt, hogy az őt úgyse veszi el" - fogalmazzák meg a csépa

iak a párválasztás legfontosabb szempontját. A vagyoni állapot mellett a vallás, a kor, a család erkölcsi élete is figyelembe veendő szempont volt. A község római katolikus felekezetű településnek számított, de lakói között más vallásúak is voltak. 1930-ban 3374 római katolikus, 3 görög katolikus, 115 református, 59 ágostai hitvallású evangélikus, 2 görög keleti, 16 izraelita és 1 egyéb vallású."

1

" így a vallási endogámia is érvényesülhetett. Nagyságrendjéből következően a római katolikusok házasságkötéséről adunk képet. Napjainkra a vallási szempontok háttérbe szorulásával a felekezeti hovatartozás nem jelent meghatározó tényezőt. Amint azt a Csépa kistáji kapcsolatait bemutató dolgozat is leírja, a 18-19. században Csépa házassági kapcsolatai a környék katolikus településeire irányultak. Exogám házasságait tekintve társközsége a közigazgatásilag és egyházilag is hozzátartozó szomszédos Szelevény

. Emellett Cibakháza és Csongrád hatásával kell számolnunk. A sas

iakról mondják a csépa

iak: „Ezek a református népek nem adtak volna egy lányt egy pápista /értsd: csépai

/ gyerökhöz." p A csépai

ak szemleletéhez az endogámiara való törekvés köthető. Tudatukban az endogám házasságok elsőbbséget élveznek. A helybeli házasságot a csépa

iak mindig szerencsésebbnek tartják, hiszen „nem jó az idegen: nem ismeri a körzetit". „A helybeli vásárnál nincsen jobb." „Elment máshova szarért, fost itthon is talált volna." A tudatban megnyilatkozó endogám házasságokra való törekvést segítik a falucsúfolók is.^ A csépa

iak a környező települések lakóit negatív jelzőkkel illetik: „A sas

iak kurváskodnak, a csépa

iak lopnak, a szelevény

iek gyilkolnak." Az exogám házasságok létrejöttét már az ismerkedés szintjén igyekeztek megakadályozni a legényverekedésekkel. „Én nem örültem a vidéki udvarlónak. Csongrád

i fiatalemberek jöttek. Kettő is hazakísért. Mikor ideértek a sárgaföldes gödörhöz, lőt-