Barna Gábor szerk.: Csépa Tanulmányok gy alföldi palóc kirajzás népéletéből 2. (Tematikus és lokális monográfiák Eger, Szolnok, 1982 )
Barna Gábor: Csépa - egy alföldi palóc kirajzás népéletéről (Összegzés)
az ördög mögött. E gyerekijesztők: országszerte elterjedtek, ismertek, vizsgálatuk tehát nem jár különösebb tanulsággal a palóc és az alföldi párhuzamokat tekintve. Az mindenki számára nyilvánvaló, hogy gyerekijesztő szavaink s a mögöttük még esetenként meglévő hiedelem-tartalom nem tartoznak egy közösség kultúrájának legfontosabb részéhez, egyes vidékek, települések és közösségek egymással való kapcsolatának kimutatására azonban alkalmasnak látszanak. A gyerekijesztők ugyanis a gyermeknyelvi szókészlet első 500-800 szava közt már szerepelnek, illetőleg „bizonyos gátlások kialakításával egyidejűleg történt a bevésés", azaz a megtanulás, az emlékezetben 144 elraktározás, írja Hoppal Mihály . Ezért a kifejezéseket általában meg azok az egyenek is tudják, akik valamilyen ok folytán gyerekkorukban kiszakadtak eredeti közösségeikből. A csépa i gyerekijesztők közül tehát a markoláb és a kókós egyértelműen utal az északi magyar /palóc/ területekkel való kapcsolatra, igazolja az onnan való származását c A mókár viszont utal arra, hogy a palócföldi leköltözés óta eltelt csaknem két évszázad sem múlt el nyomtalanul a csépa i gyermeknyelvben. A hiedelmeknek van egy jelentős része, amely mindenütt erősen helyi vonatkozású. Vonatkozik ez elsősorban a hiedelmek alakjairól szóló képzetekre, főleg ha helyben és a környéken is élt vagy él még különleges tudománnyal felruházott egyén,, Ilyen a már említett halottlátó, Mészáros Mihály , de itt szólhatunk a híres szentes i veszettorvosról, Veszett Sándor ról vagy Veszett Nagy Sándor ról. A hiedelem szerint meg tudta veszíteni a kutyát, a veszettséget meg tudta gyógyítani, s kutya alakban más veszettorvossal is viaskodott. Akik ismerték, elmondják, hogy a környék legjobb lóherélője, 145 miskaroloja volto Röviden szólunk a kutatás során a munkaközösség minden tagja által gyűjtött, de főleg Csetényi Mihály kutatási témáját jelentő ragadványnév anyagról, ill. a Felföldi L ászló által elemzett néptánchagyományról. A mai csépai családoknak kb. 90 %-a visel valamilyen ragadványnev et. E megkülönböztető név használatának gyakorisága egyenes következménye volt a viszonylagos bezártságnak, endogámiara való hajlamnak, s ezáltal egyes azonos nevű családok rendkívüli szétágazásának. A ragadványneveket mind a mai napig használják, de bizonyos jelek arra mutatnak, hogy a napjainkban felnövekvő korosztálynál lesz lényeges változás, ami a ragadványnevek kikopását, elfelejtését fogja eredményezni. Megfigyelhető, hogy a ragadványnevek többsége belső keletkezésű, különböző tulajdonságokra utaló, azokon alapuló, köztük alig van származási helyre utaló név 0 Ilyenformán e névanyag nem őrizte meg a település egyes családjainak származását. Csupán néhány példát lehet felhozni erre: Matyó - utalhat a dél-borsodi származásra, de lehet a katolikus ságra utaló név is; Káli - a Heves megyei Kál községre utal} Sasi - tiszasasi származású; Gib aki 14-6 ~~~~—' a viselőjének felesége Cibakházá ról való. Az alábbiakban Felföldi László nak Csépa tánchagyományáról írott rövid összefoglalójából idézek. E részletek is jól illeszkednek a kutatás egészéhez, s elsősorban az alföldi jellegű kapcsolatokhoz szolgáltatnak jó példákat, illetőleg illusztrálják a viszonylag gyorsabban polgárosodott, egykor nemes Csépa táncéletét. „ Csépa a tiszai táncdialektus területén fekszik., Tánckészletét, tánczenéjét, a táncalkalmak jellegét, és rendjét tekintve azt mondhatjuk, hogy inkább az Alsó-Tisza vidékkel rokon. Hiányoznak itt a palócság 20. századi tánckincsére oly jellemző verbunk és karikázó táncok és a gyerekek, serdülő lányok gazdagon „tenyésző" énekes-táncos játék ai<?~^ Persze ez nem mond ellent a csépa iak palóc származásáról szóló történeti emlékeknek és a néphagyomány más területein megtalált palóc etnikus sajátosságoknak. E tánctípusok hiánya és az egyéb helyi sajátosságok inkább e törzsökétől elszakadt és új helyen meggyökeresedett közösség életének változásait tükrözik. A Csépa létét, teljes történetét is jelentő legutóbbi kétszáz év során „forradalmi" változások történtek a tánckultúrá-
