Barna Gábor szerk.: Csépa Tanulmányok gy alföldi palóc kirajzás népéletéből 2. (Tematikus és lokális monográfiák Eger, Szolnok, 1982 )
Barna Gábor: Csépa - egy alföldi palóc kirajzás népéletéről (Összegzés)
vasható írásaira is támaszkodik, különösen a gyűjtögető élelemszerzés bemutatásánál. Végső megállapítása, hogy C sépa az alföldi nagytáj táplálkozási rendjébe illeszkedik és a legszorosabb szálak a környező tiszazugi településekhez kötik, hiszen a táplálkozás rendjét alapvetően a nyersanyagok és az ételkészítési eljárások ismerete határozza meg. A táji eltérések kimutatására tehát elsősorban bizonyos ételféleségek és eljárások megléte vagy hiánya, ill. egyes ételfajták terminológiai változatai alkalmasak. C sépa tehát a kutatás megállapítása szerint táplálkozásában alföldi jellegű. Kifejezetten a szűkebb tiszazugi környezethez köti a községet a halkrumpli nevű étel készítése és fogyasztása. A Dél-Alföldön elterjedt terminus a töltöttkáposzta Csépá n és környékén is ismert szárma neve. /12-13. térkép/ A böjtös jellegű savanyúlevesek között a cibere szintén alföldi terminus és étel. Egyáltalán a nagypénteki böjti étr end is nagy hasonlóságot mutat a környező tiszazugi, bár református településekkel. Egyik fő étele itt is a már emiitett halkrumpli . A kenyérsütés munkafolyamatában szintén alföldi jellegű a kutatás szerint is a pár készitése és alkalmazása. Ennek megléte már pl. a 18-19. század fordulóján felvett hagyatéki leltárakból is igazolható, miszerint a háztartás eszközei, tárgyai kört , 105 zött említenek p ártszűrőszít at és parszárasztot . y Ugyanakkor a kenyérsütésnek számos mozzanata északi irányba köti Csépát _ Ilyen pl. a magkovász alkalmazása, amely a környezetében ismeretlen, bár vele párhuzamosan megvannak az Alföldre jellemző keleszt őanyagok is. A magkovásszal együtt a kétszeri kovászolás is az északi magyar területekhez kapcsolható. A már kisült kenyér kiforrott részének ragancs és domó /dom es kenyér / neve szintén a palóc területekkel mutat rokonságot. A ragancs terminus előfordulása pedig ezen belül is csupán egy szűkebb területre, Balas sagyarmatt ól 104 északra, északkeletre jellemző a tajszotarak es a nyelvatlasz tanúsága szerint. A karácsonyi étrend legtöbb vonatkozásában - a hozzájuk kapcsolódó szokásokkal, képzetekkel egyetemben - szintén nagyon hasonló az északi magyar, azaz palóc vidékek szokásaihoz. 10 ^ A csépai halotti tor okban egykor a kalács és a bor volt a fő étel, s amely a környéken Csépán kívül még a jász eredetű Kunszentmártón ra jellemző s a Jászság, a palócföld felé mutató Az északi irányba mutató vonásokat lehet még tovább sorolni. Ilyen a tehén ellése utáni első fogyasztható tej, a pectej , ill. a vele készített pite, a pecpite . A hígra főzött lekvár, főleg a szilvalekvár neve kiszi o Ez ugyan nem általánosan ismert terminus Csépá n. A csóréleves , amely mind elnevezésében, mind elkészítési módjában és anyagaiban a palóc gyakorlattal rokon, Csépá n böjti étel ill. az aratási időszaknak savanyú étele. A tészták közül palóc elemnek minősül a h erö ce herőke , amely név a környéken csak Csépá n ismert. A környező többi településen ennek csőröge a neve. A herőke tészta felvágására szolgáló eszközt ugyan Csépán is csörgemetélő nek mondják. A burgonyából készült pépes étel ganca neve elsősorban a Dél-Alföldhoz rokonit ja a községet, mákkal való fogyasztását azonban a kutatás csak a centrális palóc területre mondja jellemzőnek. 10 ^ 3 Látjuk tehát, hogy a napjainkban erősen átalakult táplálkozási rendben is számos palócnak, északi magyar sajátosságnak tartott, ezekkel rokon elemet találunk. Ez nyilván szoros összefüggésben van azzal a körülménnyel, hogy a táplálkozás egésze, a kenyérsütés s egyéb munkák a hozzájuk kapcsolódó hiedelem és ritusanyag csaknem kizárólag asszonyi munka volt. Ezért maradhatott sokkal archaikusabb, s bár egészét tekintve alföldi jellegű lett, benne számos ősi, magukkal hozott északi /palóc/ elem is megőrződött. A táplálkozás, s természetesen más területek terminusainak palóc kapcsolatait igazolták Kakuk Mátyás nyelvészeti kutatásai is. Eredményeit később ismert etjüko A csépa i folklórkutatások, amelyekből a kötetben több tanulmány is közlésre került /születés és kisgyermekkor, lakodalom, halottlátó, ünnepi szokások és hiedelmek, történeti tudat, népzenei hagyományok/ az előzetes várakozással ellentétben kevesebb
