Barna Gábor szerk.: Csépa Tanulmányok gy alföldi palóc kirajzás népéletéből 2. (Tematikus és lokális monográfiák Eger, Szolnok, 1982 )
Barna Gábor: Csépa - egy alföldi palóc kirajzás népéletéről (Összegzés)
Csépa község történetéb ől elsősorban azokra a tényezőkre fordítunk figyelmet, amelyek megmagyarázhatják a népiségtörténet, a társadalomtörténet és természetesen a kultúra alakulását, mai képét. Havassy Péter tanulmánya - a kötet célkitűzésének megfelelően - elsősorban a község újratelepedésének 18. századi történetét, ill. a nemesi község működését elemzi. írása Csépa történeti monográfusának, Botka János nak munkáján alapszik. Havassy Péter tanulmánya mellett is hangsúlyosan ki kívánjuk emelni a község újratelepítésének néhány mozzanatát. Botka János kutatásaiból értesültünk arról, hogy a 15« század végén /1495/ Csépa és Szelevény falvakban egy Móricz Péter nevű embernek is voltak részbirtokai.^ A 16. században a Móricz család végig birtokos, sőt a század végére a község egyedüli birtokosa lesz. Majd egy évszázaddal később, 1664-ben e család egyik leszármazottja, Móricz József császári generális nyer részadományt a községben. Ennek lányát vette el Tzutz / Czucz / László, s a község így került e család birtokába, majd pedig há42 zasodas réven leanyagon mas családok is birtokreszt szereztek. S bár a Móricz és a Czucz család rokonságát, s a házasodás révén a birtoklási folytonosságot elsősorban a község történeti hagyománya, s a Czucz család kéziratos történeti feljegyzése őrizte, közvetett bizonyítékok is rendelkezésünkre állnak.^ A fentebb említett Móricz családból ketten 1570-ben adományt nyernek II. Rudolftól Sövényháza . Mindszent . Csépa helységekre és az apori pusztá ra. A családnak ez az ága később elszegényedett és 44 - J elenyészett. Ugyanakkor viszont arról értesülünk a 17« szazad második felében 1650 körül Tzutz Mihály folyamodó levelet írt a Csongrád megyei főispánhoz „Sövényházán 45 / u lakot jobbágyai pártfogása véget". ^ Valószínű, hogy a múlt század végén a Pesty Frigyes-féle gyűjtés idején lejegyzett adatot a családi emlékezet, ill. az akkor még meglévő iratok alapján írták le. A nevek és az évszámok pontatlansága ugyan jelenleg még föl nem fejthető gondot okoz /ti. 1650 körül Tzutz Mihály már levelet ír jobbágyai ügyében, más hagyomány szerint pedig 1664-ben nősül be csupán Tzutz László a Móricz famíliába/, de kétségtelenül igazolja azt, hogy a csépa i eredetű Móricz család sövényházi birtokához a Tzutz család is ragaszkodott. Igazolhatja e családi kapcsolatokat az is, hogy a Rákóczi szabadságharc leverése után a csépa i Szántó János a lgyő i porcióját /részbirtokát/ eladta, s többi osztályos társai is túladtak ottani birtokukon. A derekegyházi , szántó i /?/ és felgyö i birtokuk pedig potom árért gróf 4S Karolyi Sándor kezére jutott. Ezen akcióknak a mult szazad végén még írásos nyoma vagy legalábbis emléke élhetett. Erre utal a Czucz család lejegyzett családi hagyománya,, E hagyomány a Czucz ok első ismert őseként egy Czucz Mihály t említ, aki 1660 körül már halott, s aki a Nógrád megyei Ebecke n volt birtokos, míg a Czucz és a vele rokon családok számára 1742-ben kiállított nádori donatios levél Czucz László t emHavassy Péter és Barna Mária tanulmányaiból, ill. a fentiekből feltétlenül kiderül, hogy a község 18. század eleji benépesítésekor ide érkező nemesi családok - a 15« századig visszamenőleg - birtoklási folytonosságot képviselnek . Ezt nemcsak bizonyos írásos emlékek, hanem a népi emlékezet is erősen őrzi. Ezzel összefüggésben is fontosnak tartjuk kihangsúlyozni - bár kisnemesekről és nem jobbágyokról van szó -, hogy e családok Nógrád és Hont megye különböző községeiből Csépára költözése nem véletlen esemény, útirány tehát, hanem e birtoklási folytonosság ismeretéből fakadó tudatos leköltözés o S ez vonatkozhat a nem nemesek 17» század végi, de főleg a 18. század eleji Alföldre húzódására is jórészt. Az alföldi települések nagyobb része ugyanis - különösen az Alföld belső, ill. északi részén - csak a 15 éves háború alatt, illetve közvetlenül előtte pusztult el. Egy évszázad múlva viszont már nem volt ezen a vidéken török. A családi hagyomány tehát - három generációról van szó - fenntarthat-
