Barna Gábor szerk.: Csépa Tanulmányok gy alföldi palóc kirajzás népéletéből 2. (Tematikus és lokális monográfiák Eger, Szolnok, 1982 )
Barna Gábor: Csépa - egy alföldi palóc kirajzás népéletéről (Összegzés)
A kutatásnak tehát azt is tisztázni kellett, hogyan integrálódott Csépa kulturálisan a szűkebb tiszazugi és a tágabb alföldi környezetébe ? Azonos-e kultúrája a környező településekével, egészben vagy részben, s ha vannak eltérések, mik le létnek ennek okai? Az eltérések mögött a lakosság nagyobb részének eltérő származása, az eltérő vallás, az eltérő közjogi állapot áll-e, vagy pedig a községnek egy sajátos belső, helyi fejlődése? S melyek voltak azok a csatornák, tényezők, amelyek az egyezéseket, a kulturális integrálódást előidézték? S ezen a ponton kapcsolódtak a munkálatok a palóc kutatás célkitűzéseihez. A több mint egy évtizede folyó palóc kutatás több tudományág /régészet, történelem, néprajz, antropológia, nyelvészet stb./ együttműködése révén, komplex vizsgalatokkal kivan választ adni a mi a palóc , kik a palócok kérdésre. A köztudatban is benne él, hogy a palócok a mai Magyarország északi megyéiben /Nógrád, Heves, Borsod/ laknak, illetve a határon túl a mai Szlovákia déli községeiben, s hogy elsősorban a köznyelvitől erősen eltérő tájszólásuk alapján mondjuk őket palócoknak. 3ár a nyelv maga is nagyon fontos kulturális tényező, de csupán csak a tájszólás alapján nem tudunk egy népcsoportot kulturálisan körülhatárolni. A kultúra táji tagoltságának felmérése, s a tagolt ság létrejöttének okai mindig is központi kérdése volt a magyar néprajztudománynak.^^ S kérdések megoldásához visz várhatóan közelebb a palóc kutatás is. A palócokról szóló ismereteinket, s a kutatás feladatait mindmáig legalaposabban az 1963. évi egri palóc tanácskozás foglalta össze. Az itt elhangzott megállapítások, összegzések jelentik az alapját a palócokról szóló ismereteinknek. Ezt követően jelent meg a Jászdózsa é s a palócság című, a Visont a és Mátraderecske néprajzáról szóló tanulmánykötet, ill. M anga János kismonográfiaja. Több fontos részletkérdés tisztázását eredményezték Bakó Ferenc és munkatársainak tanulmányai. A közelmúltban pedig napvilágot látott a palócnak tartott nepterület antropológiai elemzése is. Elsősorban a palóckutatás volt az, amely az elmúlt évtizedben a tudományos érdeklődés középpontjában tartotta az etnikai csoport - néprajzi csoport - táji csoport körüli vitát. Igy került sor 1977 őszén Sárospatakon a Néprajzi csoportok kutatási mód szerei című konferencia megrendezésére. E konferencia előadásait, amelyek tanulmány formájában megjelentek, a lehetőségekhez képest igyekeztünk felhasználni, s tanulsác -28 gaikra építeni. Az említett tanulmánykötetek, s a palóc kutatáshoz kapcsolódó számtalan résztanulmány elsősorban olyan területeket, településeket dolgozott fel, amelyeit vagy a palócnak tartott vidéken vannak /pl. Mátraderecske , Visonta /, vagy pedig annak közvetlen szomszédságában /pl. Jászdózsa /. A Mát raderecskó t és Visont á t bemutató tanulmányok megrajzolták a község népéletének belső törvényszerűségeit, .ám - miután a községek palóc területen vannak - más vidékektől való eltérés /strukturális vagy jelenségek szintjén/ regisztrálására nem vállalkozhattak. A két település ugyanis mindenfajta kapcsolatrendszerében ahhoz a nagyobb tájegységhez, kulturális egységhez, nyelvjárási csoporthoz tartozik, amelyet mi palócnak mondunk. Más volt a helyzet Jászdózsa esetében. Itt a kutatás ki tudott mutatni eltéréseket a jász és palóc területek között, ha nem is annyira a jelenségek szintjén, mint inkább a feldolgozásra került rész területek szerveződésében, rendszerében. Ám ott az évszázados szomszédság, a kapcsolatok sokrétűsége miatt nem lehetett egyértelműen kimutatni, hogy a hasonlóságok mindkét kulturális csoport eredendő sajátosságai, vagy pedig a palóc területekről érkező kulturális hatás, átvétel. Ez utóbbit látszott igazolni, hogy a 13. század folyamán százalékosan is nagyszámú telepes érkezett a Jászságba a palócnak tartott területekről. Ugyanakkor viszont mind a búcsújárás, mind a vásározás stb. mind-mind északi irányba orientálták nemcsak Jászdózsa , hanem az egész Jászság lakosságát. Nem zárhatók ki tehát ezeknek a kulturális hatásai sem. Az eltérések magyarázatára a két terület lakossága között pedig egyértelműen kínálkozott a Jászság sajátos történeti és társadalmi
