Barna Gábor szerk.: Csépa Tanulmányok gy alföldi palóc kirajzás népéletéből 2. (Tematikus és lokális monográfiák Eger, Szolnok, 1982 )
Barna Gábor: Ünnepi szokások és hiedelmek Csépán
Világszerte divat ma a régiségek felkutatása, megőrzése, mai életünkbe való be illesztése. A falusi egyszerű emberek tudatában a „régi", mint kormeghatározás, nem terjed túl nagyapáik, szépapáik idejénél. Adatközlőink nem is sejtik, mennyire régi valójában egy-egy szokás vagy dallam, szöveg. A bemutatott anyagban - ha nem is nagy számban - vannak régies momentumok. Van pl. néhány olyan darab, mely 16-17« századi énekes líránk zenei részére vet némi világot.^ Lényegesen több az újkeletü adat. Er re a falusiak megváltozott életmódja, a megváltozott zenei ízlés, és az utóbbi évtizedekben a rádió és TV igen népszerű népdal- és nótamüsórainak nagy hatása adhat magyarázatot . Vizsgálhatjuk példatárunk anyagát abból a szempontból is, hogy az milyen százalékban énekelt anyag, s mennyi a hangszeres darab. Sajnálattal állapíthatjuk meg, hogy bár szereztünk adatokat a korábban Gsépá n működő parasztbandákról, ill. hangszerjátékról, élő hangszeres népzenének már alig találtuk nyomát. Ha az adatközlők életkora szerinti megoszlásban tekintjük át a gyűjtött anyagot, illetve nemek vagy vagyoni megoszlás szerint, Kodály Zoltán egykori megállapításait látjuk igazolódni.^ Általában gazdagabb a nők dalkincse . Jelen tanulmányunk adatközlői között is több a nő, mint a férfi. A nők rendszerint a férfiak dalait is tudják. S minél vagyonosabb valaki, annál több városi hatás mutatkozik meg dalkincsében. Életkor tekintetében kivételesnek kell tekintenünk egyik jó adatközlőnket, Sebők Andrásnét , aki fiatal kora ellenére sok dalt tud és jól énekel. A népdalok előadásbeli sajátosságai tekintetében is mind olyan jelenségeket észleltünk, melyek a magyar népzene egészére, a magyarországi népdaléneklésre általában jellemzőek. így pl. a díszített énekstílus /főleg idősebbeknél/, a mértéktartó tempóvétel, tempo giusto-dalok parlando-szerű előadása, a dallam- és szövegv ariálási módok, bővülések, dallam- illetve szövegcserék, ismétlések, egyéb ösztön ös vagy tudatos változtatások, alakítások, romlások, az énekléshez kapcsolódó ap ró mozdulatok, gesztusok , a dal hangulatának megfelelően. Nem törekedhettünk teljességre. Ha valamely adat hiányzik, nem jelenti azt, hogy korábban nem is volt, csak azt, hogy a mostani gyűjtés alkalmával nem került elő. Még így is szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy ezt az anyagot felvehettük. A kézirat elkészítésének idejéig két adatközlőnk hunyt el. Feltételezhetjük, hogy mint másutt az országban, itt is korábban bővebb forrásokból áradt a népzene, s e mostani keresztmetszet csak halvány visszfénye egy gazdagabb, régiesebb dalkultúrának. Egy teljes albumhoz képest nagyon kevés, szegényes egyetlen fénykép. De ha valakiről csak ez az egyetlen felvételünk van, ereklyeként Őrizzük. A bemutatott anyag gal sem törekszünk többre. Reméljük, hogy munkánk szerény segítséget adhat a kutatás hoz azoknak, akik a magyar népzene és zenetörténet kölcsönhatását vizsgálják, vagy a népdalok életét, változásait figyelik, hogy majdan az egyes jelenségekből általános törvényszerűségeket próbáljanak megállapítani.
