Barna Gábor szerk.: Csépa Tanulmányok gy alföldi palóc kirajzás népéletéből 2. (Tematikus és lokális monográfiák Eger, Szolnok, 1982 )

Barna Gábor: Ünnepi szokások és hiedelmek Csépán

fel a községben, az új stilusú dalmennyiséghez viszonyítva

. Nem találtunk olyan jó emlékezetű pásztorembert, akitől több ereszkedő dallamot remélhettünk volna. A palóc típusokból csak nagy vonalakban emlékeztek a nJó gazdám volt nékem Balog", es a „Leszakadt a pincelakat" -dallamokra. El tudták ugyan énekelni, hogy „Kihajtottam a libámat", de a szövegére nem emlékeztek végig. Ezért kiegészítve közöljük a példatárban. /47« sz./ A hegedűs Polyák István zenei emlékeiben is élnek bizonyos régies dallamelemek, amelyek kérdésünkre rögtönzés-szerűén ugyan, de kerek egésszé álltak össze /48. sz./ a „Pista bácsi, János bácsi", a „Kunsági fi" és a „Kerek az én szűröm alja" -dallamokból. /Ebből kettő palóc./ Reménykedtünk, hogy talán nagyobb szerencsénk lesz az alföldi típusok keresésével. Meg is találtuk az általánosan ismert „Jaj de bajos a szerelmet titkolni" -dallamot. Két szövegváltozatát a lakodalmas daloknál közöljük. /31» sz./ A 11 szótagos parlando daltípus, „Ha felmegyek a bugaci halomra", szép, bár nem egészen tökéletes szöveggel került elénk. /51» sz./ Egy sorpár másik szakaszba való beillesztése, amire itt példát láthatunk, egyéb pasztordalokban is előfordul. Az új stílusú dalok között - a palóc-típusokon túl - javarészt országosan elterjedt dallamokat találtunk. Felbukkant néhány ritkán hallható népdal is. /57-59, 62, 65, 66. sz./ Feltűnő a lírai dalokhoz képest a katonadalok nagyobb száma

,^

5//a melyek Bartók Béla Békés megyei gyűjtésével mutatnak nagy hasonlóságot. Közülük az „Esik eső, nagy sár van az utcán" /55» sz./ egyaránt mondhat magáénak palóc, dunán37 tuli es Hajdu-Bihar-i rokonságot. Harmadik sor vege notas. ' /Skálamenet, 2-es kadencia./ Kedvelt katonanóta a „Fiumei kikötőben áll egy hadihajó". /56. sz./ Az Alföldön általános kezdősor helyett Kurenda László ragaszkodott a palócos szövegkezdethez, „Pokrócomnak a négy sarkába..." /56. sz./ Különleges színfoltjai népzenénknek a szó-végű dallamok. Ezért ezekből bővebben közlünk példát /57-60. sz./, valamint ide kívánkozik egy mixolid középső sorú adat is. /62. sz./ Ez a 62. sz. katonadal, „Az éjszaka jaj de rosszat álmodtam", diákkori szolfézstanulmányaim távolából bukkant elém váratlanul Csépá

n, a maga élő valóságában. Régies, átélt előadásban hallhattam Kurenda László

tól, és a tiszazugi gyüjtőútjaim egyik nagy élménye marad. Ez is egy olyan népdal, amelyet Kodály Zoltán még elterjedtnek minősített a század elején, s én már nem reméltem, hogy valaha adatközlőtől feljegyezhetem. Négy darabot mutatunk be a lá-végű katonadalokból is. /55, 63-65» sz./ Ebből kettő alföldi Bartók-gyűjtés változata /63, 65» sz./, akárcsak az a három dó- végű példa, amely a katonadalok sorát zárja. /66-68. sz./ A felsoroltakon kívül is tudnak még katonadalt a faluban, de mind ezek, mind a rádióból és a népdalkörök, népzenei találkozók műsoraiból ismert, országos népszerűséggel biró lírai dalok közlésétől helytakarékosság miatt eltekintettünk. Ezek a népdalok épp úgy „benne vannak a levegőben" Csépá

n is, mint bárhol az országban. Az „Ősz' az idő" /69» sz./ dal mintha a sárrét

i „Szegényembernek születtem"^ édestestvére volna, bár újabbkeletű szöveggel, amely a két háború közti nyomorúságról szól. Közös munkák, közös dalolások során csiszolódhatott ennyire népdalszerűvé. A második verstől végig érződik a szövegen némi csináltság. Csúfoló is volt a 70. sz. szöveg, amelyre adatközlőnk népdalként emlékezett. Második szövegsorát nem tudta vagy nem akarta mondani, de a jelenség önmagában így is érdekes.^ Egy község zenei arculatához a népies műdalok is hozzátartoznak, részei a falu zenei életének. Mivel ezt is éppen úgy hallás után tanulják meg, akár a nepdalo- / 40 kat, egy-egy magyarnota is ugy variálodik a népi hasznalatban, akárcsak a népdal. A közösség ízlése csiszolja, egyszerűsíti a nótát, a nóta pedig visszahat a nepda-