Barna Gábor szerk.: Csépa Tanulmányok gy alföldi palóc kirajzás népéletéből 2. (Tematikus és lokális monográfiák Eger, Szolnok, 1982 )

Barna Gábor: Ünnepi szokások és hiedelmek Csépán

A h

alottvirraszt as ínég raa is élő - bár megszűnőben lévő - gyakorlat Csépá

n, ezért erről bővebben szolunk. Régen az ún. énekes emberek kezdték a halottas háznál az éneket, AZ utóbbi időben a nőkre hagyományozódott ez a feladat. A legidősebb ének

es asszony

, Szín Aloertné

, a közeimúltban meghalt, így a zenei anyagot Berkes Anti aIn

etól vettük fel. Késobo fa jó szívvel döbbentünk rá, hogy ezt is az utolsó percben tettük, mert azóta sajnos, már ő is távozott az élők sorából. osepa vegyes vallású község. Katolikusoknak evangélikusokkal kötött gyakori házasságai következtében sok család is vegyes vallású volt. így aztán - felekezetéből függetlenül - mindenkit egyformán zsoltárol

tak. A gyermekhalott mellett nem virraszt

ottak, csak úgy kb. 15-16 évestol kezdve. Egy-egy halálesetről elsőként a közvetlen hozzátartozóktól értesült a szomszédság. „Kúriát ütött Imre sógorom", mondta Berkes Arit a lué

, nővére halálára emlékezve. „Meg ollyan jó távirat vót: Hallottad-e? Meghalt. Nem gyüssz el virrasztani?" Az emberek maguktól jöttek a virraszt ó

ba, feketébe öltözve, miután nappal többen is megnézt

ék a halottat. Elmehetett a zsoltárolásra az is, aki azelőtt soha nem járt annál a háznál. A hozzátartozók nem haragúit sk meg érte. Az elóenekes

t - módosabb házakhoz többet is - azonban mindig hívtak. Fizetségül mindig.kaptak valamit, habár nem kérték. Szegény énekesnek pl. egy kocsi szár-íziket, babot, ilyesmit adtak. „Elmegyek, hívtak. Csak jó, amit kapok." Szokta volt mondani Szín néni, az utóbbi évek eloénekese. Mindig az öregek Napközijébe jöttek érte, ha valaki meghalt. Szegényekhez „díjtalanul" mentek zsoltárolni, nem is vártak adományt. á v

irrasztás két estén át, sötétedéskor kezdődött és általában éjfél körűiig tartott. „Ahol nagyon belemerültek, éjfél is elmúlt." A harmadik napon volt a temetés. Ekkor is eljöttek a zsoltarolók, egy jó órával a pap érkezése előtt megkezdték az éneklési A halottas szobát besötétítették, a tükröt fekete kendővel letakarták, hogy a halottat benne meglátva, meg ne ijedjen a belépő, Gyermekeket nem engedtek be. „Gyermekem, most nem szabad bejönni, mert tatám felfeküdt az asztalra!" A halottas szoba porát temetéskor a menet után dobták, a kapu elé, hogy a halai elkerülje a házat

. „Mikor meghalt a halott, akkor kiterítették, először a fődre. Mielőtt a fődre letették, előtte összehúzták a szemetet, oszt odatették a fal tövire. Mikor meghozták a koporsot, felvettek a halottat, beletették. Kivitte két ember temetéskor. Összehúzta a szomszédasszony a ház fődjit, oszt rásöprötrte lapátra. Mikor elindult a kocsi a halottai, akkor meg utánavették. Azt mondjak, akkor a hozzátartozó nem fél úgy a halottul. Nem gyün ugy vissza." Ugy tartottak, hogy míg ki nem hül a tetem, nem szabad mellette beszélgetni, mert hallja. Siratni sem szabad hangosan, mert a lelke nehezen nyugszik meg. A halottat a virrasztok a belépéskor megnézték, és elmondták a véleményüket. „Szegény, de rosszul néz ki! Nagyon beteg lehetett!" Nők és férfiak együtt ültek, s együtt virrasztottak. Mindig volt kínálás - sütemény, bor - a konyhában. „Mindenkinek volt több-kevesebb szőlője, s akkor kitettek magukér a halottasházbeliek." Egy ido múltán a férfiak a konyhába húzódtak, s onnan kezdték az éneket. Ha több előénekes volt, váltottak egymást. „Az eioenekesnél könyv volt. Ahol nem tudták, diktálva ment. Ahol ismerős volt, együtt énekeltek. Szép volt, amikor teljes kórusba oeledölt az asszonyi menet a szobába." „Pár pohár bor, cigaretta,... pipázgattak. Aztán nekihasaitak

, es mondták szívszakasztóan az énekeket. Elmondtak 8-10 éneket, aztán kicsit imádkoztak. Vót ott, nogy ittas állapotba kerültek. Kezdtek vóna mán dallikazni, mert hordtak a bort. - Hailod-e, Lajos! Nem mondanánk el egy pár nótát? - hát, anyám mégis halottan fekszik...