Barna Gábor szerk.: Csépa Tanulmányok gy alföldi palóc kirajzás népéletéből 2. (Tematikus és lokális monográfiák Eger, Szolnok, 1982 )
Barna Gábor: Ünnepi szokások és hiedelmek Csépán
37 1974-től 1980-ig, a gyűjtés során a betlehemes játéknak hat változatát sikerült lejegyezni Gsépá n. A változatok mindegyikének bemutatásáról terjedelmi okok miatt lemondunk. A játékleírásokat, a játékok dalanyagát Bencze Lászlóné tanulmányában olvashatjuk, míg itt elsősorban a játék gyakorlására, a gyakorlás körülményeire vonatkozó adatokat ismertetjük. 38 A csépa i plébánián megtaláltuk az 1930-1940-es évekből néhány templomi betlehemes játék szereposztását, szövegének, énekeinek leírását. Ezek ismeretében elmondhatjuk, hogy semmilyen hatással nem voltak a helyi gyakorlatban élő játékváltozatra. E betlehemes kiadványok a következők: Dr. Lintnerné Eittler Vilma : Jézuska jászolánál. Színmű egy felvonásban. Szalézi Müvek, Rákospalota, én. A mi színházunk lS.sz. /kottamelléklettel/; Asztalos Sándor : Karácsonyi pásztorjáték. Népművelés, 1935» szeptember-október 4-7. szám; Pásztorjátékok. írta: Pap bácsi . Szent István Társulat, Budapest, én.} Kiss Boldizsár /kántortanító/: Betlehemi bakter. Színdarab kézírással hangjegyfüzetben, én. 39 Vö. Barna Gábor Szolnok Megye Néprajzi Atlasza /Kézirat/, illetve Magyari Márta e kötetben olvasható írását. 40 Vö. Barna Gábor , 1978. 430-451. jegyzetben további irodalommal. Lásd még: Barna Gábor , SzMNA feldolgozás /kézirat/, általánosan ismert szokás a Tiszazugban és környékén. 41 Egyes palóc vidékeken, a Tápió-mentén /saját gyűjtés/ ugyanez a neve a karácsonykor a pásztorok által hordott vesszőnek. Vö. Manga János , I960. 53« skk. Lásd még: Mohácsi Lászlóné gyűjtése Tiszasas . 42 Bereczki Ibolya gyűjtése 43 A csöröge , csörge az egész magyar nyelvterületen, így az Alföldön is elterjedt terminus. Vö. Szinnyei József . 1897-1906. I. 359«, Új Magyar Tájszótár I. 904. 44 Sajnos, ma már nincs egyetlen csillag sem Csépá n » holott több betlehemes templomocskát megőriztek. Közvetve ez is igazolja, hogy a háromkirály-járás vizsgált időszakunkban már nem volt annyira általános. Lásd még: Schram Ferenc , 1972. 57-58. 45 Csupán itt a jegyzetben szólunk a kánai menyeg z ő ről és ennek ünnepéről. Napjaink liturgikus reformja előtt a vízkereszt utáni második vasárnapnak az evangéliumi szakasza a kánai menyegző ről szól, írja Bálint Sándor . / Bálint Sándor , 1973« 165./ Ezt az alkalmat a csépai nép is egykor sajátos formájú ájtatossággal ülhette meg, amelynek fontos része lehetett a kánai menyegző ről szóló hosszú ének. Ennek, s az egykori ájtatosságnak csupán egy halvány emléke él Csépá n. Egykori csépai meglétét viszont közvetett, kunszentmárton i adatok bizonyítják. Ecsédi Ferenc kéziratos visszaemlékezése szerint a múlt század 90-es éveiben csépa i emberektől hallotta énekelni a kánai menyegző ről szóló éneket, amelynek a icövetkezo részletére emlékezett vissza pontosan: Úgy megforgatták Magdolnát , mind elszórta a papucsát * Kána menyegzőbe, kána menyegzőbe . Megjegyezzük, hogy másutt, pl. a Tápió-menti településeken is, ahol századunk elején még élt a kánai menyegző , e verssorokra emlékszik mindenki. A fenti sorokat E csédy Ferenc a családjuknál mindig megszálló, vásárokon imakönyveket, olvasókat, ponyvákat áruló csépa i Rozmis Imre , a századfordulón már nagyidejű embertől tanulta. Ez valószínűsítheti, hogy az éneknek nyomtatott változata is ismert lehetett. Rozmis Imré nek ismert néhány saját összeállítású imafüzete. A kánai menyegző ről szóló éneket Cibakházá n lakodalom alkalmával szokták volt énekelni. A szokásról részletesen ír: Bálint Sándor , 1973» 165 skk. 46 Nem kötődnek Gyertyaszentelő Boldogasszony napjához, de kétségtelenül a gyertyához fűződő keresztény szimbolikában gyökerezik az alábbi csépa i szokás: teme-
