Barna Gábor szerk.: Csépa Tanulmányok gy alföldi palóc kirajzás népéletéből 2. (Tematikus és lokális monográfiák Eger, Szolnok, 1982 )
Barna Gábor: Ünnepi szokások és hiedelmek Csépán
Ma a rákövetkező nap tartják. A nagymise alatt ekkor is ágyúzt ak az ünnep tiszteletére. A körmenetet ma is megtartják a templom körül, itt vannak az úrnapi sátrak is felállítva. A háború előtt az úrnapi körmenet kiment a faluba. A felállítani szokott negy sátor közül egyet, amelyik a parókiánál volt, a Mária Kongregáció tagjai díszítették fel, a többit pedig a háziak, akiknek kapujában a sátor állt. Ezeknél a szomszédok és más környékbeliek is besegítettek a sátor- és oltárkészítésbe. Hasonló volt a körmenet felállása, mint azt a húsvéti körmenet ismertetésénél láttuk. Gsupán annyi eltérés volt, hogy Űrnapján az Oltáriszent séget vivő pap előtt rózsaszirmot hintő kislányok is haladtak. A körmenet és a szertartás végeztével az oltárokhoz használt gallyakból, virágokból és füvekből mindenki vehetett, amennyit akart és hazavihette. Ezeket szentelt holmiknak tekintették. Sátorfű volt a neve, de úrnapi fű nek is mondták. Kirá/ /ly/ nénak kellessen - mondták, amikor félretették, s általában odahaza a tornác, s az ereszalja oszlopára akasztották föl. Az eresz alá dugták. Egy-egy levelet vagy virágszirmot az imakönyvbe tettek. A királynéna k kelle sen mondás máskor is használatos, ha valamit félretesznek. Azért tartották ekkora becsben, hogy mint szentelt holmi a jószágok betegségére alkalmas. Olyankor egyszerűen a takarmány közé, az abrakhoz keverték és úgy adták oda az állatnak. A tehénnek adva a tejhaszon biztosítására szolgált. A szemmel megvert baromfi, aprójószág gyógyítására is használatos volt a sátorfű . Vagy önmagában alkalmazták, vagy pedig összekeverték három udvar szemétjével, virágvasárnapi barkával és nádhegyével. A füveket parázsra tették, füstje fölé tartották a rostába tett, szakácskával letakart aprójószágot. Itt, az úrnapi hagyományokkal kapcsolatban említem meg még az alábbiakat. Emlékeznek még arra, hogy egykor helyben sütötték az ostyát, bár ennek módjáról semmit sem tudnak. Megemlítik ugyanakkor, hogy a határ Kunszentmárt on felé eső egyik részét Ostyafőd nek nevezik, mivel az termetté meg az ostyának való búzát. Az Oltári szent seggel kapcsolatos a csépa i hagyományban, hogy eladáskor, fészekbe való válogatáskor, semmikor sem szabad tojást az asztalra tenni. Arra az asztalra nem lehet tenni, amelyiken már az Oltáriszentség volt. Ilyen pedig elég sok van vagy lehet, hiszen a beteghez, haldoklóhoz jövő pap oda teszi az ostyát. Az ilyen asztalra helyezett tojás elromlik, s nem kel ki belőle a csirke. Űrnapján régebben nem hajtott ki sem a csorda, sem a csürhe. Jézus Szent Szive ünnepe . 4 77 Az Űrnap nyolcadat követő péntek, az egyházi ev utolsó változó ünnepe. A múlt század végén, századunk elején kultusza Gsépá n és környékén erős volt. 7 ® A Jézus Szent Szivének Társulata 1896. november 13-án alakult meg Csépán, 7 ^ 531 taggal. A társulat létszáma 1896 végére már 811, s még 1935-ben is 305 tagot számlál. A társulat tagjai Jézus Szent Szivének ünnepét - az alapszabályzatnak megfelelően - mind a mai napig megtartják. Ekkor, illetve minden hónap első vasárnapján szokták elmondani a Jézus szive olvasót . A mindenkori első vasárnapi szentsógkitételen a társulat tagjai részt vesznek. Napjainkban Jézus Szive ájtatosságait, imáit elsősorban a Rózsafüzér társulatok tagjai végzik. Ez az ájtatos gyakorlat visszaszorulását jelzi. Az ekkor szokásos imákat központilag kiadott és helyi összeállítású nyomtatott füzetekből végezhetik, amelyek sok családnál feltalálhatók. Jézus Szive kultuszának egykori erős voltát mutatja az is, hogy a csépa i
