Barna Gábor szerk.: Csépa Tanulmányok gy alföldi palóc kirajzás népéletéből 2. (Tematikus és lokális monográfiák Eger, Szolnok, 1982 )
Barna Gábor: Ünnepi szokások és hiedelmek Csépán
Húsvét Húsvét hajnalához kapcsolódik a Jézuskeresés szokása. Ezt régen a temetőben, a háború után és manapság pedig a templomban tartják. Annak emlékére végzik, hogy a szent asszonyok is keresték Jézust húsvét hajnalán, de nem találták meg. Hajnali három órakor gyülekeztek a temetőben a keresztnél. /15-15a kép/ Imádkoztak és énekeltek az énekes emberek , énekes asszonyok vezetésével, s a reggeli harangszókor az Úrangyalával fejezték be az ájtatosságot. A temetői ájtatosságot külön imafüzetből végezték. Ez volt az örvendetes keresztút , amelynek több kiadását lehet a 64 « . községben megtalálni. Mások szerint az örvendetes es a dicsőséges olvasót szokták ilyenkor imádkozni. Ezen kívül halotti énekeket és húsvéti feltámadási énekeket mondtak. A kb. 2-3 órahosszáig tartó ájtatosság után a temetőből mindenki hazament. A Jézuskeresésre az asszonyoknak fekete ruhában illett elmenni, maguk elé pedig bő, ráncos fekete kötőt kötöttek. ^ Húsvétvasárnap igyekezett mindenki megáldozni. Ezt egy időben, a második világháborúig számon tartották, s a húsvéti gyónásról és áldozásról kis cédulát kaptak, amelyet az imakönyvben őriztek meg. A vallásosabb családok, s idősebb emberek húsvét első napján nem főztek, nem volt szabad tüzet gyújtani. így csak hideget ettek: kocsonyát, főtt sonkát főtt tojással. Húsvétra ugyanis általában disznót öltek. A legidősebb generáció emlékszik gyerekkorából a húsvéti ételszentelés re, amelyet az 1940-1950-es években néhány évre ismét felújítottak. A visszaemlékezés szerint kocsonyát , sonkát , sódar-tojást és kalácsot vittek szenteltetni, amit egy nagy asztalra tettek és a pap megáldotta. Egyes adatközlők szerint ezt azután ott hagyták a papnak. Más esetben azonban ebből a szentelt ételből ettek húsvét első napján, vasárnap. Ezek jelentették a szokásos ünnepi töltöttkáposztával együtt a böjt utáni bőségesebb étrendet. Mint ahogy a húsvét körüli negyven napi böjt utáni csépa i mondás is mondja: Hajj ki kisze, gyüjj be sódar . Voltak családok, akik húsvétkor külön gondoltak az ún. háziszegény ekre, s egy-egy tál kocsonyát vagy egyéb 67 ételt tettek felre szamukra. ' A Rózsafüzér társulat tagjai húsvéttól adventig a dicsőséges olvasót imádkozzák. Húsvét első napjának méltó megülését szolgálta, hogy ekkor sem a csorda, sem a csürhe nem hajtott ki. Húsvéthétfő vagy húsvét második napja a locsolkodásról emlékezetes. A locsolást már korán reggel, hét óra tájban megkezdték a kisebb fiúk, akik sorra járták a rokonokat, szomszédokat, iskolatársakat. A legények később indultak, és a 16-17 éves vagy idősebb lányokat locsolták meg. Mind a gyerekek, mind a legények bandástul és csak délelőtt jártak. Kútvízzel locsoltak legtöbben a háború előtt, vödörből, a tréfásabb legények még permetezőből is, a rózsavíz és a kölni ekkor kezdett általánosabbá válni. Ma csak ezt használnak. Viszonzásul piros tojást, vagy a legények pár szál virágot kaptak. Okét már megkínálták sonkával és süteménnyel is. Nem maradt el a bor sem. A kisebb gyerekek, esetenként a legények locsolóverse t is mondtak. Az alábbiak ismertek ma is: 1. Ajtó megett állok piros tojást várok , ha nem adtok lányok , 2. Zöld erdőbe jártam , kék ibolyát láttam . el akart hervadni , nem járok hozzátok ! szabad-e locsolni?