Barna Gábor szerk.: Csépa Tanulmányok gy alföldi palóc kirajzás népéletéből 2. (Tematikus és lokális monográfiák Eger, Szolnok, 1982 )
Csetényi Mihályné: A születés és kisgyermekkor csépai hagyományai
m osdótálb an mosakodtak, egyikben a tisztavíz és körömkefe, másikban a fertőtlenítő oldat és körömkefe volt. Ebben mosakodtak utoljára és így nyúltak a szülő anyához. Táskájukban mindig ott volt a körömolló és reszelő . A körömápolásra nagy gondot kellett fordítani, nehogy megsértsék vele a szülő anyát vagy az újszülöttet. /3. kép/ Amennyiben a szülőágy nem volt megfelelően előkészítve, akkor azt is rendbetették. A lepedőre gumilepedő , majd erre négyrétegű harántlepedő került. Lehetőségeihez mérten frissen vasalt lepedőt használtak. Gumilepedő nagyon kevés háznál volt, a bábák ezért rendszerint otthagyták néhány napra. Az anya feje alá párnát tettek, a medence alá többszörösen összetekert kispárnát helyezett /viliinpárna helyett/ Görög Károlyné csép ai bába, hogy megemelje a medencét és ezáltal szülés közben könnyebben hozzáférjen. /4. kép/ Elődeitől eltérően Görögné nem engedte - közel a szüléshez - a dunnával való takarózást, amely kezdetben nagy felháborodást váltott ki. Később belátták, hogy így jobb. SZÜLÉS LEVEZETÉSE A szülés bekövetkezte előtt Görög Károlyné csépa i bába a sűrűbb fájások esetén a szülő nővel felhúz atta a lábát , megfog atta a térdét . Nem engedte felülni, hogy sűrűsödjenek a fájások, annál előbb túl lesz rajta. „Amikor jön a fájás — kakilást is érez -, akkor szorítsa magához a térdét és nyomjon. Ha nincs fájás, nem szabad nyomni, mert csak az ereje fogy, de a szülés nem halad előre. Mély lélegzetet venni és nagyot nyomni, mert így halad kifelé. Ha szükség volt, lassította a szülést, ne hirtelen jöjjön ki, mert akkor roncsolódik az anya." Amikor már a fej látszott, a hüvelybemenet nél jobb kézzel a gát at szorította, bal kézzel a fejet tartotta, hogy lassan csússzon kifelé. így biztosította, hogy a tágulás fokozatosan következzék be, s elkerüljék a gátrepedés t. Amikor már a fej kijött, a gyerek nyakát a balkéz mutató s középső ujjával megfogta, vállát kicsit megnyomta, majd megemelte, s utána már az egész gyerek kibuggyant. Az volt a jó, ha a gyerek mindjárt felsírt. Ellenkező esetben a légcsőb ől hüvelykujjal a nyálká t kinyomta, majd szájából tiszta ruhával kitörölte. A további teendőket a köldökzsinór állapota határozta meg. Amíg az lüktet ett, addig nem volt szabad elvág ni. A zsinór lüktetését látni, érezni lehetett, a pulzushoz hasonlóan. Ha nem lüktetett, akkor már levált a lepény - a mássá - s elvágható a z sinór . A köldökzsinórt az anya és a gyermek felől egyaránt lecsatolt a. A has alsó részének - a fandom felett - nyomásakor megállapítható, hogy levált-e már a méhlepény . Amennyiben nyomásra visszahúzódott a köldökzsinór , akkor még nem vált le a méhlepény . Ha a köldökzsinór nem húzódott vissza, a hasat körbe masszírozta, hogy a méh összehúzódjon és kinyomható legyen a lepény a medencéből. A méhlepényt szinte mindenki úgy mondta, hogy mássá . /5« kép/ Szüleiktől is így hallották. A köldökcsat ot a hasfaltól 1 cm-re, a köldökcsonk on helyezte el. Célja az elvérzés megakadályozása. Az újszülött szemébe fertőtlenítő oldatot cseppentett /ecetsavas pokolkőoldat/. A gyermek kezelése közben az anyát állandóan szemmel tartotta: vérzik-e, milyen állapotban van? A gyermeket az előre elkészített vízben megfürösztötte. Külön edény, kád nem sok háznál volt erre a célra. Rendszerint a mosóteknőb en fürösztöttek. Görög Károlyné előszedte a nagy vajling okat, ha nem találta megfelelő tisztaságúnak a fürösztő edényt. A fürdővíz hőmérsékletét hőmérővel vagy könyékkel állapította meg. A köldököt nem volt szabad víznek érnie, míg a köldökcsonk le nem száradt. A köldökcsonk vágott, sebzett részét jidapor ral /Dermaforin/ szórta be sterilizálás céljából a fürösztés után, majd steril vattával körül tekerte. A köldökre köldökfásiit helyezett, melyet a gyerek derekán többször körültekert. Célja, hogy az erős sírás következtében a gyerek nehogy köldöksérv/ét kapjon. Ezután ki s ing et, rék-