Barna Gábor szerk.: Csépa Tanulmányok gy alföldi palóc kirajzás népéletéből 2. (Tematikus és lokális monográfiák Eger, Szolnok, 1982 )
Barna Gábor: Ünnepi szokások és hiedelmek Csépán
Karácsony /december 25-26./ Karácsony első napja az év egyik legnagyobb ünnepe volt, a csépa iak által az éves ünnep nek mondott alkalmak egyike. Az éjféli mise után a legtöbb család elment a reggel hatkor kezdődő pásztorok miséjé re is, amelyen a község pásztorai is mind részt vettek, bár különös funkciójuk nem volt. Ezt követően az ünnepi nagymise délelőtt 10 órakor volt, amelyen szintén illett megjelenni. Délután vagy este a háború előtt nem tartottak istentiszteletet, az esti szentmiséket a második világháború utáni években vezették be. Az ünnep kimagasló jelentőségét jelezte az is, hogy ezen a napon a legtöbb családban nem főztek, az előző napokban elkészített ételeket fogyasztották, semmilyen nagyobb munkát nem végeztek, csupán a ház körül és a jószágok körül legszükségesebb feladatokat látták el. Bár ez a szigorú munkavégzési tilalom vizsgált időszakunkban, a 20-as évektől enyhült, megváltozóban volt. A korábbi hagyományos töltöttkáposzta - ünnepi étel mellett megjelent a rántott hús és a paprikás hús is. A disznóhúsból készült ételek ekkor és a későbbi ünnepeken gyakoriak voltak, hiszen legkésőbb karácsonyra minden család igyekezett disznót ölni. Az ünnep jelentőségének megfelelően a csürhét karácsony első napján nem hajtották ki. 35 , i Karácsony másnapja ^ ugyanúgy nagy ünnepnek számított. Vagy a reggeli, vagy pedig az esti misére illett elmenni, de leginkább a délelőtti nagymisére. Az ünnep ellenére ekkor már jobban a munka után néztek. Kihajtott a csürhe is, főzni is lehetett már. Karácsony másnapján a régi szokás szerint a bortermelő gazda vitt a templomba egy üveg bort és azt megáldatta. A boráldás után hazavitték és a többi bor közé f elöntötték , hogy ez a mértékletes borivás jele legyen. Meg kell azonban jegyez56 nünk, hogy a boráldas nem latszik egykor sem altalános csépa i gyakorlatnak. Karácsony másnapján tartották valamelyik kör helyiségében a szokásos karácsonyi bál át. Ünnep első napján bálát tartani még nem lehetett. Karácsonykor van Szent István első vértanú és János evangélista ünnepe. Jelentős egyházi ünnep voltuk mellett ezek a legjelentősebb névünnepek közé tartoznak. Mindkét névnapot nagyon erősen tartották a vizsgált időszakban nemcsak a családon, szűkebb rokonságon belül, hanem a jó ismerősök, a szomszédok egymáshoz is eljártak. A köszöntőnek állandó szövege volt, amely így hangzik: Isten éltesse sokáig erőben, egészségben, több számos esztendővel , sok szerencsével ! A fenti szöveg mellett annak tréfás változatai is előfordulnak: Isten éltesse sokáig, csütörtöktől szerdáig ! vagy: Isten éltesse sokáig, míg a haja le nem ér bokáig ! Vizsgált időszakunk végére az Istvánok és a Jánosok köszöntésébe, illetve az ünnep, a karácsony köszöntésébe bekapcsolódtak a községben megjelent cigányok is. Köszöntésük célja az adománygyűjtés volt. A karácsony bemutatásának végére hagytuk az ünnep talán leglátványosabb mozzanatanak, a betlehemezes nek bemutatását. A jatek szereplői az emlékezet szerint inkább iskolahagyott, azaz már az ismétlőt is elvégzett fiúgyerekek voltak, 14-16 évesek. Az emlékezetben ugyan nyoma van annak, hogy korábban 18-20 legények betlehemeztek Csépán is. A játék egészen az 1950-es évek elejéig elmaradhatatlan része
