Barna Gábor szerk.: Csépa Tanulmányok gy alföldi palóc kirajzás népéletéből 2. (Tematikus és lokális monográfiák Eger, Szolnok, 1982 )
Barna Gábor: Ünnepi szokások és hiedelmek Csépán
Gyakoribb, és a fentinél elterjedtebb mód, hogy a tyúkólban alvó tyúkokat Luca estéjén vagy éjfélkor, vagy Luca nap hajnalán, napfelkőtt előtt piszkafával megpiszkálják, s azt mondják: Tojjatok, kotojjatok , tojjatok, kotojjatok l Használ az is egyesek szerint, ha a piszkafával az ól földjót piszkálják meg, így a tyúkok jobban tojnak és rakásra /egy helyre/ tojnak. Utána viszont a kör alakban a földre lefektetett kötélből etetik meg a felébredt tyúkokat, amelybe kukoricát és búzát szórnak. /1-2. kép/ Vannak, akik nem piszkafát vesznek elő, hanem megseprűzik a tyúkokat. A hiedelem szerint, ha Luca-nap éjfélkor kukoricával megetetik a tyúkokat, a haszon a háznál marad. Hogy a tyúk jobban tojjon, ennek érdekében Luca napkor szénát és szalmát n kell tenni a tyúk fészkébe.' Tilalmak, előírások az élet egyéb területére is vonatkoznak: nem szabad kölcsön adni, illetve pénzt kiadni a háztól, hogy a haszon el ne menjen. Az ekkor szokásos jóslásnak elsősorban a jövendőbeli megtudakolását célozzák és főleg a lányok, ritkábban a fiúk gyakorlatában voltak megtalálhatók, másrészt pedig a halálra jósolnak. Mindkettő közismert másutt is. Luca-napján a lányok férfi neveket írnak 13 cédulára, egyet pedig üresen hagynak. Majd Lucától kezdve minden nap egy-egy cédulát túzbe vetnek, s amilyen név marad az utolsó cédulán, olyan nevü lesz a férjük vagy a feleségük. Ha az üres cédulát találják legvégül, akkor abban az évben nem mennek férjhez. A lányoknak azt mondták még, hogy a búza aszatolása közben keressenek írott levelű acat ot /aszat/, szedjenek 13 darabot, őrizzék meg ezt Luca-napig, tegyenek mellé 13 cédulára írt fiúnevet, csomagolják be és tegyék este a fejük alá. Meg fogják álmodni a jövendőbelijük nevét. Általánosan ismert volt a lucapogácsa sütése is. Luca napján pogácsát sütöttek, s annyi pogácsába, ahány tagból állt a család, egy-egy tollat szúrtak. Akinek a tolla elég, először az hal meg. A lucapogácsa néven ismert pogácsa sütése a jóslástól függetlenül is általános volt e napon a legtöbb családban.^ Ugyancsak általános volt a lucabúza csíráztatása, ültetése is. A cserépbe, kis tálkákba a Luca-napkor vetett és a meleg szobában hamarosan kizöldellő lucabúzá t használták a karácsonyi, illetve a koratavaszi templomdíszítésre, mind az oltáron, mind pedig a templomi betlehemi jászolnál. /3» kép/ A templomi díszítésre szánt lucabúza készítése a mindenkori sekrestyés feladatai közé tartozott. Ettől függetlenül, a házaknál csíráztatott lucabúzát karácsony böjtjén levágták és szétszórták a tyúkoknak, hogy jobban tojjanak. Ugyancsak adtak a lucabúzá ból a lónak, marhának és a disznónak is karácsony napján. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a lucabúza terminus a községben nem ismert általánosan. 1 ^ Luca-nap a boszorkány oknak is egyik jeles napja, rontásra alkalmas idő. Azt mondják például, hogy Luca-nap reggelén ha valaki, akár ember, akár asszony megy a házhoz és tenyerével végigsimítja a kemencét, azzal már meg is rontotta. A visszaemlékezések szerint bár a szóbeszédben az öreg asszonyok némelyikére ráhúzták a boszorkány jelzőt, többen is kísérletet tettek arra, hogy a lucaszék en ülve felismerjék őket. 1 A lucaszék készítéséről, a boszorkányok felismeréséről szóló nagyszámú, közismert történet csépa i változatait nem tudjuk hiánytalanul ismertetni. Bár a képzet lényeges elemeinek változatalt megemlítjük, itt csupán egy történetet közlünk szó szerint, amelyet olyan ember mondott el, aki maga is csinált lucaszóket.
